Nem adok pénzt (nem szoktam, pedig tudom, hogy kikapnak azok a koldusok, akik nem szállítanak eleget a “főnökeiknek”), de veszek egy kiló gyümölcsöt és némi édességet: hátha ezt meghagyják nekik. Rossz a lelkiismeretem, mert nem kívánok ingyenélésre ösztönözni. Meg azért is, mert ilyen társadalmat építettünk. De tehet arról egy gyermek, hogy hova születik? Egy kamaszlány arról, hogy nem is hallott családtervezésről?

A statisztikák ijesztőek. Tíz gyermekből kettő éhezik Romániában, és tavaly 12 ezer gyermekbántalmazási esetet jelentettek a hatóságoknak – jóval többet, mint tavalyelőtt, de még mindig kevesebbet a valós eseteknél. Az áldozatok – napi 32–33 gyermek – nem csupán tudatlanságból vagy szégyenből hallgatnak, hanem azért is, mert az esetek alig 15 százaléka kerül bíróság elé. A gyermekek 46 százalékát a családban bántják: szidják, verik, éheztetik, elhanyagolják, koldulásra vagy prostitúcióra kényszerítik őket, és naponta kettőt-hármat megerőszakolnak (ennyiről tudni). A gyermekbántalmazások bejelentésére idén januárban létrehozott 119-es segélyhívó telefonszámot egy hónap alatt 19 ezren tárcsázták, ebből négyezer panasz bizonyult valósnak. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség a romániai gyermekek átlag 41,5 százalékát veszélyezteti, de faluhelyen, tanulatlan szülők mellett átlag 50,5 százalékukat (az európai átlag 24,2 százalék).

A nyomorúság minden társadalomkutatás szerint újratermelődik. Kiutat a tanulás jelentene, hiszen így lehet jobban fizető munkához jutni, de e téren sem állunk jól. Tízből két gyermek állítja, hogy az iskolában mindennapi jelenség a bántalmazás. Tízből egy kiskorú egyáltalán nem jár iskolába, százból 37 kamasz lóg időnként az órákról, de 47-nek nem tetszik az iskola, csak (legjobb esetben) néhanapján. Százból 24 diáknak soha senki nem segít, ha nem érti a leckét, és százból 23 gyermek a nyolcadik osztályt sem fejezi be, ha falusi iskolába jár. Azok közül, akik befejezik, százból 40 funkcionális analfabéta. Azaz a hazai oktatás hatásfoka 30 százalékos. Merő véletlen, hogy az Európai Unió kiskorú anyáinak ugyancsak 30 százaléka romániai? Ezen belül a 15 évesnél fiatalabb gyermekanyák 44,44 százalékát adjuk az EU-ban. Micsoda bizonyítvány...

Mindezek zömmel civil vagy nemzetközi szervezetek összesítései, állami adat jóval kevesebb van, restségből vagy struccpolitikából. Hangzatos programok ugyan léteznek, de ezek hatékonyságát pontosan mutatja, hogy a helyzet nem javul, hanem romlik. Ám ez nem okoz fejtörést a román kormányoknak: elintézettnek tekintik a dolgot egy szabadnappal (jobb években kettővel, ha közelebb a hétvége), amikor a szegény gyermekeknek is kerül néhány morzsányi nyalánkság, a politikusoknak pedig újabb szereplési lehetőség. A jövő? Hát, ragyogó. Lesz. Majd. Építik.