Oprescut polgármesterkedése idején rajtakapták, amint egyik beosztottjától, aki a temetőkért felelt, 25 ezer eurót vett át vesztegetésként. Bizony a temetői öröklakások drágák, és nehéz azokhoz hozzájutni Bukarestben, s az emberek sokat áldoznak, hogy a végén nehogy temetetlenek maradjanak. Aztán a házkutatáskor sok pénzt is találtak nála, amivel nem tudott elszámolni.

A másik nagymenő nő, volt miniszterünk, Elena Udrea, akit most újólag elítéltek. Szintén Görögországba akart utazni, de csak Bulgáriáig jutott, és most ott tárgyalják kiadatását.

De se szeri, se száma mindazoknak, akik megléptek az igaz­ságszolgáltatás markából vagy a büntetés-végrehajtás elől. Annak is utánanézhetnének, hogy ki súgja meg (és mennyiért) a bűnözőknek, hogy elítélik őket (gyakran egy nappal az ítélethirdetés előtt), és így gyorsan kereket oldhatnak. Azután meg nagyon nehéz elérni hazatoloncolásukat, mert bizony azzal védekeznek saját kiadatásuk ellen, hogy Romániában embertelen és megalázó bánásmódban részesülnek, és különben is rosszak a börtönviszonyok. Ahány ország és (fog)ház, annyi szokás. Hallottam én már olyant is, hogy a Svédországban elfogott bűnöző azért fellebbezett, nehogy kiadják szülőhazájának, mert az lett volna ám számára az igazi büntetés!

Vannak olyan régi szabályok, amelyeket most is be kell tartani, ha az ember nem akar rosszul járni. Például, ha lopsz, csalsz vagy sikkasztasz, akkor annyi pénzt szerezz, hogy abból másoknak is jusson, amiért aztán segítenek neked adandó alkalommal. Sorin Oprescunak is, lám, csak ötezer euró óvadékot kellett kifizetnie, ami egyötöde az általa kapott csúszópénznek. A többiből üdülhet Görögországban egy darabig.

Ha pénzed van, akkor addig húzhatod-nyúzhatod a pert, amíg ügyed elévül, erre is van bőven példa szép hazánkban.

Másik szabály, hogy semmi esetre se ismerd el bűnösségedet, mert akkor bizony meglakolhatsz érte. Most került nyilvánosságra, hogy a temesvári ítélőtábla jogerősen felmentett 14, korrupcióval gyanúsított Arad megyei határrendészt arra hivatkozva, hogy azok maguktól nem fogadtak volna el vesztegetési pénzeket. A bírák érvelése szerint ők nem is akartak törvénytelenséget elkövetni, de lebuktatásukra a korrupcióellenes ügyészség fedett ügynököket küldött, akik annyira rámenősek voltak, hogy a tisztviselők kénytelenek voltak elfogadni a nekik erőszakkal felajánlott összegeket. Mert ha mások tesznek ajánlatot (csak úgy, udvariasan, szépen) ők nem valószínű, hogy korrumpálódnak.

A vád eredetileg különben az volt, hogy a nagylaki határállomáson szemet hunytak afölött, hogy törvénytelen szállítmányok jöjjenek az országba. És miért mondom, hogy nem kell soha beismerni a bűnösséget? Hát azért, mert a főnök és három beosztottja beismerték, hogy 2016 augusztusában és szeptemberében 150 és 41 ezer euró közötti összegeket és egyéb javakat fogadtak el, hogy szemet hunyjanak csempészettcigaretta- és használtgumiabroncs-szállítmányok behozatalánál. El is ítélték őket, de szerencsére csak felfüggesztett börtönbüntetésre. Még jó, hogy nem végrehajtandóra, mert akkor most – látván a többiek felmentését – verhetnék fejüket a börtönrácsokba.

Másik dolog, amire vigyázni kell: ha sikerül is megvesztegetni valakit, azzal ne dicsekedjünk, mert úgy járunk, mint egy vajszívű rendőr és az őt megvesztegető sofőr, aki Bukarestben nem adott elsőbbséget egy zebránál. A rendőr 70 lejre büntette, és nem vonta be a hajtási jogosítványát sem. Ezután a vétkes sofőr eldicsekedte barátjának telefonon, hogy adott a rendőrnek 15 százast, és megszabadult. Csakhogy a barátot kábítószer-kereskedelem gyanúja miatt épp lehallgatták, így az ügyben bűnvádi eljárás indult. Szerencsére, a bíróság úgy találta, hogy az a telefonbeszélgetés nem elég bizonyíték, különösen azután, hogy a rendőr és a sofőr is hősiesen tagadott. Így most felmentették őket.