Ötezer euró, ennyi támogatást ígért az állam farmoknak a Covid-járvány miatti veszteségek részleges kárpótlására. Mi lehetne ennél szebb? Jobb? És lehetne folytatni a dicséretekkel. Agrárminisztériumot, kormányt – és mindenkit, akinek aláírással hozzá kellett járulnia a megvalósításhoz – csak dicsérni lehet. Az ötlet – az akarat – jó volt. De a kivitelezés…
Mi volt a legrosszabb? A farmerek által leginkább kifogásolt? Például, hogy az utolsó pillanatban is változtatták a pályázat (pályázat?) kritériumait. Azért zárójelben a pályázat, mert nem normális, elfogadható, érthető a rendszer, amiben a „primul venit, primul servit” (kiszolgálás az érkezés sorrendjében) az elsődleges. Mert ennek értelmében semmiféle értékelésen nem esett át egy gazdaság. Volt egy hektárod, egy marhád és elsőként tudtál „feltölteni” pályázatot? Na ne! Hogyan értékelhető az a gazda, aki ötvenhektáros? Ötvenmarhás? És nem tudta időben feltölteni a pályázatát. Kérdem: kinek volt nagyobb a vesztesége a Covid miatt? Hektárra, marhára lebontva (a marha, az UVM-ként értendő – unitate vita mare, számosállat).
Továbbmenve az elektronikus aláíráshoz (semnătură electronică). Kinek volt? Keveseknek. De jött a kedvezmény, hogy akár a könyvelő is aláírhat. Be jó! De aztán a határidő előtt tudták meg az érdekeltek, hogy az elektronikus aláírással rendelkezőt közjegyzői meghatalmazással kell feljogosítani, hogy aláírhasson. Van egy könyvelőm, aki aláír minden pénzügyi akármit. Csak nem írhatja alá a „pályázatot”.
És ha volt egy farmom 2019-ben, ami a Covid miatt bebukott? Be kellett zárni, hogy ne termeljen több veszteséget. Ne kelljen inget-gatyát eladni. Lényegében itt a család mindenére gondolok. Akkor miért nem vagyok jogosult a támogatásra? (Nem én, mert nekem nincs farmom.)
Vállalkozások is próbálkoztak nyerni. Akik azt mondták (ez az én információm): kétszázötven euró a megírás. Ha nyer, ha nem a gazda. Aztán ha nyert, még kétszázötven euró. Ötezer euróból ez mennyi? Nem túl sok, de nem is kevés. Ötszáz euró egy pásztor havi bérének a fele (hová jutotttunk?). Készpénz, szivar, pálinka, tető a fej felett, étel az asztalon – és nem is akármilyen.
Valahogy így a „pályázattal”… A gazdák köszönik szépen. Mármint akik részesültek benne.
Akik nem, azok megint a kettesek. Kettesek? Igen. Mert vannak egyesek, s utánuk a többi.
Jó volt a gondolat, de rossz a kivitelezés. A gazdák véleményével: ha volt X összeg, azt tisztességesen kellett volna elosztani azok között, akik szenvedtek, megbuktak, káruk volt a Covid miatt. Ha nem: miért a Covid?
