Az előző években a megemlékezés helyszíne az egykori Székely Katonanevelde előtti téren található Hősök Emlékműve volt, viszont az épület felújítás alatt áll, így a Magyarország szétszakítása előtt fejet hajtók ezúttal az ágyúöntő Gábor Áron főtéri szobra előtt gyűltek össze. A megemlékezés a 17 óra 32 perckor megcsendülő harangszó után kezdődött, a jelenlévőket Fekete Miklós, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke köszöntötte, majd Kónya Zita, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnöke fogalmazott meg pár alkalomhoz illő mondatot.

Hosszabb beszédet Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus mondott, aki a magyarság legsötétebb napjának mába átnyúló üzenetét hangsúlyozta. „A kisebbségbe szorított magyarság mindenhol, a történelmi Magyarország területén képes volt kigyöngyözni olyan nagyokat, akik megszervezték a határokon túl is a magyar életet. Elegendő, ha Erdélyben Márton Áron, Kós Károly és Benedek Elek nevét említjük, azokét, akik végig járták a magyar falvakat és vitték a magyar szót, azért, hogy nemzeti nemzedékeket neveljenek, akiknél újból magyarul szól a szó. Hazaköröket, kórusokat, színjátszóköröket szerveztek, megmutatva, hogy van és él a magyarság. Emlékeznünk kell most, amikor Trianont emlegetjük a meghurcolt tanárokra, a meghurcolt és börtönbe vetett papokra, azokra, akik tartották a lelket a magyar tömegekben. És emlékeznünk kell sajnos a tömeggyilkosságokban meghaltakra is, a szárazajtai, a köröstárkányi magyar golgotára. Emlékezzünk ma azokra is, akik életüket vagy szabadságukat áldozták a magyarságukért. Mert az elmúlt 102 esztendőben a magyar nemzethez való hűség harcban elesett hősöket, kivégzetteket, bebörtönzötteket szült. Trianon nem békét szült, hanem megteremtette a második világháború és a kommunista diktatúra előfeltételeit” – mondotta a szónok.

Ambrus Ágnes beszédét követően Bartók Anita szárazpataki nyolcadikos tanuló szavalt, a megemlékezés a kézdivásárhelyi Voloncs Zselyke és a kézdiszentszentléleki Bartók Hunor zenés előadásával, illetve Jánosi Zsolt egyetemi hallgató szavalatával egészült ki, a gyász koszorúinak és gyertyáinak az elhelyezése előtt a jelenlévők a nemzeti imáinkat énekelték el.