Helyi rege, helyi mese Saroltáról

Messzire kell visszamenni Sarolta miatt a történelemben, az is elhangzott, hogy kemény kezű asszony volt, megülte a lovat – hallgattuk a helyiek meséjét –, mert férje, Géza olyan tetyelánputty férfi lehetett. Sarolta asszony neve többször is szerepel a faluval kapcsolatos regékben. A helyi borvízforrások keletkezésének népi magyarázatát baróti Prázsmári István kő- és versfaragó szedte rímekbe Biborcz című verses népregéjében. Tőle tudjuk a falu és a Várbükk-hegy tetején egykoron álló vár néveredetét. „Fenn az erdőben tündérvár állott hajdanában. Urát Tiborcnak vagy Biborcnak hívták. Ő uralta hatalmával az egész Erdővidéket. A Szent Anna-tó környékéről a tündérlányok közül hozott feleséget magának. Faila volt a neve. Csak úgy leszek a feleséged – mondta a lány –, ha olyan vizet fakasztol a földből, melyben ha megfürdök, ifjú maradok és soha nem vénülök, ha meg iszok belőle, örökké jó kedélyem legyen és a kaszás halál soha el ne vigyen. Biborcz lábával a földre toppantott: víz buggyant ki onnan. Fürödhetsz – mondta. Ott, ahol aranyvesszejével a földre suhintott, egy másik vízforrás kelt életre, abból ihatott a lány. Csaptak világraszóló nagy lakodalmat. Azóta is keresik a beteg emberek e vidék gyógyító vizeit. Az egyik forrás neve lett Biborcz, a másiké Faila, innen vette nevét Bibarcfalva s fenn a hegyen Tiborc vára.” Orbán Balázs ezer lépés kerületűnek, 400 lépés hosszúnak mérte ezt a várat, legnagyobb szélessége 240 lépés volt. Terjedelméről megjegyzi, hogy ehhez hasonlónak csak a Csíki Bálványos-várat tartja. ,,E vár gátonyának nincsenek sáncai (...), de néhány átmetszés tétetvén, meggyőződhettem, hogy ottan fal rakat volt, melynek omladványai alkotják e hatalmas gátonyt, melyet a természet alkotókeze lassanként moha és százados lapu hulladékból alkotott földréteggel vont be, s azokon óriási fákat növelt.” Orbán itt is ,,a csevegő hagyományra” támaszkodva mondja, hogy pogány vár volt, ahol még Hadúr oltárai füstölögtek. ,,Ős Tiburcz a bíboros Saroltának fia, rendíthetetlenül ragaszkodva őseinek üldözőbe vett hitéhez, elhagyta az udvar királyi fejét, s ide az erdők rengetegébe vonulva, (...) e hegy ormára épített erős várában gyújtá fel a titkolt ősvallásnak szent tűzét, azt követve élt itten s halt is el, mint utolsó ázsiai magyar, mint utolsó papja Hadúrnak. (...) Ott, a vár belterének dobszerű emelkedésén mutatnak egy üreget, mely mellett nemrég beomlott és elhordott kőfal állott, ez lenne a néphit szerint azon pincze, nagy sírbolt, hova a rendíthetetlen Tiborcz kincseivel s áldozati eszközeivel együtt el van temetve.” Eddig Orbán Balázs mondanivalója, s mint mindenütt a Székelyföld területén, itt is kiáll azon feltevése mellett, hogy a háromszéki várak, „láttani összeköttetésben” voltak egymással, s ennek ős hadászati, amolyan régi hírközlési, veszélyt jelző szerepe volt. Egyikről, ha kigyújtották a jeltüzeket, látni lehetett a másikat, a harmadikat. S ha valahol a domborzat miatt egyik vártól nem látszott a másik, azt feltételezte, hogy a közbeeső hegytetőn gyújtott, „tüzesen égő lármafával” teremtettek egymás között „láttani” kapcsolatot.

Fancsal Zsolt lelkipásztor

Megszólal néhai Veress Vilmos és a régész Bordi Zsigmond

Középajtai Benkő József tudós pap itt talált érmekről és temetkezési urnákról adott hírt, ezek alapján római katonai tábor (castrum) létezését is feltételezték. Orbán Balázs a Tiborc-várat a magyar pogányvárak csoportjába helyezi. Végre 1948-ban a Sepsiszentgyörgyi Múzeum régészközössége – Székely Zoltán régész-tanár vezetésével – ásatásokat végzett itt, sáncokkal kutatta a 275 m hosszú, 130 m széles ovális alaprajzú várat, melynek falvastagsága 1,2 m volt. A falakat mész felhasználása nélkül rakták fel. Hamvasztásos temetkezés nyomait, finom iszapolású, korongolt, vörös festésű urnatöredéket találtak. A leletek alapján a La Téne kor kezdetére teszik a vár építési idejét. „A kőfal és a mellette talált néhány kerámiadarab mégis arra utalna, hogy az középkori eredetű lenne” – írta később Székely, árnyalva korábbi véleményét. Bordi Zsigmond Loránd sepsiszentgyörgyi régész Tiborc-várát a kasztrumszerű várak csoportjába sorolja, semmilyen adatot nem talált arra, ami kizárná, hogy ne lehetne kora középkori. Ehhez a várhoz és Bibarcfalvához kapcsolódik egy ismeretlen eredetű néprege, amelyet gyűjtés alapján, Prázsmári István (1858–1905) baróti népi versfaragó az Erdővidéki vadvirágok című verseskötet szerzője közölt. A bibliofil ritkaságszámba menő könyv előszavát Benedek Elek írta, 1905-ben jelent meg Baróton. A 21 szakaszból álló „verses rege” címe Biborcz. Soraiból megtudjuk, hogy egy bibarcfalvi lánytól jegyezte le egy odavaló származású pap. Szinte hihetetlen, hogy erről a várról még most is tud valamit mondani az élő hagyomány. A nyolcvanon túli néhai bibarcfavi Veress Vilmos a nagyapjától hallotta az eddig ismeretlen, kedves és szép regét, amit én is ideiktatok: „A régiek is Tiborc-várának hívták azt az erődítményt, ami a Várbükkön volt. Kör alakú volt, s bejárata Bodos falu felőli részen volt. Dédnagyapám 102 éves volt, amikor meghalt. Úgy tudta, hogy Bibarcfalva északi felében, a fenyőkkel borított hegyen, a Tírkón is volt egy vár. A két vár között valamilyen légi tutajszerűséggel közlekedtek a várbeliek. A várúr valami kutyaember lehetett, rosszul bánt a tündérekkel, szekérbe fogta őket, s arra kötelezte, hogy hordjanak követ a hegy tetejére. A kőből várat építtetett. Sírtak a tündérek erősen, s ahova a könnyük lehullott, gyöngyvirág nőtt ki a földből a Várhegy oldalára. Megnézheti, a gyöngyvirág azóta is terem a várhegyi erdőben és erősen illatozik május elején.” A Tirkó tetején nincs várrom, gyöngyvirág a Barót felőli Nagyerdőben azonban bőven van, nekem azonban a Veress Vilmos bátyám regeváltozata van leginkább kedvemre.

Molnár József magyaráz

Falfestmény László királyról, öregedő harangok

Öröm született Bibarcfalván a bajból, amikor a kürtőcsövet ki akarták vezetni a templom északi falán s ráakadtak a Szent László királyunkat ábrázoló falfreskóra. Volt még ilyen más templomokban is Erdővidéken, így például Erdőfülében és Köpecen, de túlfelől Kilyénben, Kökösön, Sepsibesenyőn, Szacsván és Gelencén is. Tisztelték őt a Maros völgyében élő görögkeleti románok is, mert őket is mentette veszedelmek idején, ábrázatja felkerült a román templomok falaira is. A bibarcfalvi freskó első restaurálását a képzőművész és restaurátor Vígh István vállalta fel. Néhai kedves barátommal, dr. Demeter János baróti belgyógyász-kardiológussal felette felpártoltuk: Vígh dolgozott, mi tereferéltünk, s nem mondom, hogy nem kortyolgattunk egy-egy gyűszűnyit a kiváló nagybaconi angol-keserűből. Alaposan meg is késett – tán épp emiatt – az első restaurálás. Védelmünkre szóltak a jelenlegi bibarcfalvi református lelkipásztor, Fancsal Zsolt tiszteletes szavai, aki minapi látogatásunk alkalmával elmondta, hogy tavaly fejeződött be a freskó második restaurálása (lemosása, színeinek felélénkítése, fellazult részeinek visszaragasztása), amit a gyergyószárhegyi restaurátor, Czimbalmos Attila és csoportja végzett Fehér János és Jánó Mihály művészettörténészek segítségével, a magyar és a román kormány anyagi támogatásával. De sikeres volt az első restaurálás is, hiszen kiállta a második közbelépés előtt lepergett közel 50 esztendőt. Bibarcfalva mindenkori falusfelei azonban nemcsak a templomot őrizték meg, hanem műkincsértékű harangjukat is. 1783-ban kezdték építeni a harangtornyot, ebben van egy, a híres sepsiszentgyörgyi Olt utcai öntődében készült harang 1797-ből. Idősebb Kiss János munkája, aki Gábor Áron társa volt sepsiszentgyörgyi ágyúinak öntése alkalmával.

A templom cintermében emlékkőtárat és emlékkopjákat őriznek és egy millenniumi hársfát. Kőfalának külső előterében valóságos kis panteon van. Monumentális kopján olvassuk: „Itt vagyunk 1100 éve – 896–1896” (faragta néhai Máthé Ferenc I. Vargyason). Külön tábla készült a magyar szabadságharc emlékére annak 150. évfordulója alkalmával. Emlékmű őrzi a Makk és Váradi vezette Habsburg-ellenes összeesküvés 1854-es bibarcfalvi vértanúinak neveit: Bartalis Ferencét, Benedek Dánielét, Bertalan Lászlóét (kőbe faragta ifj. Kisgyörgy Benjamin, Sepsiszentgyörgyön). Bartalis Ferencet 1854. április 29-én Sepsiszentgyörgyön, az Őrkő alatti bitófán végezték ki Váradi Józseffel egy időben. Bartalis nevét felvette a falu iskolája. Az emléksorban áll a két világháború hőseinek emlékműve is és egy kettős emlékkopja ezzel a felirattal „Pro Anno 1989. december”. A falu temetőjében fejet hajtottunk Borbáth László (1814–1898) 1848–49-es huszár-százados felújított síremlékénél.

A felújított Szent László-freskó

Emléknézőben Molnár Józseféknél

Vitéz Molnár Józsefhez és feleségéhez, Arankához mint régi ismerősökhöz kopogtattunk be. A házigazdával a helybeli borvízpalackozás kezdetei óta ismerősök vagyunk, s összekapcsol bennünket az is, ahogy ragaszkodunk nemzeti identitásunkhoz. Gazdagnak mondható az a muzeális értékű emléktárgy- és képgyűjtemény, melynek üzenetét készséggel megosztja barátokkal, érdeklődőkkel egyaránt. Jómagam ritka ásványvízcímkéket őrzök tőle évtizedek óta, látogatásom alkalmával az egykori Baross-forrás 1893-ból való reklámjával ajándékozott meg. Ebből derült ki, hogy a Kárpát-medence nagyobb városain kívül még Lembergbe is szállították a palackozott bibarcfalvi gyógyvizet. Bevallotta, hogy a legjobban édesapja féltestvére, Bogyor Gyula fényképéhez és emlékéhez ragaszkodik, aki a kormányzó úr tengerész-katonája volt, s aki megajándékozta nagybátyját egy rend matróz uniformissal, abban is temették el itt, a bibarcfalvi temetőben. Molnár József őrzi Gyula bátyja nyakba akasztós tengerész medálját is, melyen olvasni lehet szolgálati helye, az osztrák–magyar csatahajó, a Viribus Unitis nevét. Minden megmentett régi fénykép egy-egy pillanat faluja történetéből, s része így Bibarcfalva értéktárának. Egy 1941. március 15-én, a helyi templom előtti téren készült felvételen székely ruhába öltözött bibarcfalvi fiatalokat mutatott, többjüket felismerte, előrehaladott kora ellenére sem esett nehezére megnevezni őket: Szabó Domokos, Osváth Jóska bácsi, az országzászlónál Égető Károly. Másik képen leventekatonák és honleányok sorakoztak, régi képek, de mindenkit ismert rajtuk.

Máthé Dalma

Múlt és jelen egymás mellett

Bibarcfalva hírnevét bizonyára a jelenleg már nem használt első Borhegyi-borvízforrás is öregbítette. Vizét ugyanis már 1880-ban palackozták. 1890-től került üvegekbe a híres Baross-forrás vize. Ezt a második világháború után Biborţeni név alatt a Május 1. forrásból töltötték. Ez a régi töltőállomás. A település nyugati övezetében 1970-től korszerű palackozók működtek, amelyek fúrt kutakból vették s palackozták a kalcium- és magnéziumtartalmú, bikarbonátos asztali vizet. Ennek alapján készülnek a Bibco Rt. országszerte ismert üdítői is. A település központjában a századforduló idején meleg ásványvizes kádfürdőt létesítettek, amit később hideg borvizes szabadtéri fürdőmedence – strand – követett. Jelenleg egyik sem működik. A vidék gazdag ásványvízkincsét az magyarázza, hogy itt érintkezik a Dél-Hargita vulkanikus övezete a Baróti-hegység üledékes krétakori rétegöszletével. A vulkanikus eredetű andezitmasszívumból származó szén-dioxid megnöveli a rétegekben levő víz oldóképességét, így a felszínre jutó ásványvíz változatosabb összetételű ásványi összetevőkkel dúsul. A református kántori lakás mögötti részen található a Pat-patak völgye, ahol a felszínhez közel láthatók az egykor itt bányászott gyepvasérctelep (limonit) nyomai, a hely egyébként pliocén-pleisztocén kori ősnövénylelőhely is. A fölötte trónoló Tirkó-hegy egyébként nem más, mint egy parazita vulkáni kúp, a jégkorszak idején folyékony láva ömlött belőle, amit megkeményedve látni lehet a hegy lábánál. A parazita jelzőt azért kapják ezek a kúpok, mert csökkentik a nagyobb és erősebb vulkánok (esetünkben a dél-hargitai Piliske, Mitács, Kapus, Kakukk-hegy stb.) működésének intenzitását. A Pat árkában és a Várbükk lábának övezetében mélyművelésű lignitbányák is működtek, a kisebb már rég kimerült, utóbbinak 1998-ban fogytak el tartalékai.
 

„Bibarcfalvával nincsen nagy baj”

– Sáros falu volt ennek a ragadványneve valamikor – magyarázta Molnár József –, a föld alól fortyogott fel a testvíz, s a szekerek, autók lerakott fagerendákon döcögtek, sáros lével fröcskölték be az út menti házak meszelt homlokzatát. A falut átszelő országúttal nincsen gond, toldotta meg Máthé Dalma városi tanácstag, bár dolgoznak rajta le egészen Ágostonfalváig, de a mellékutcákban továbbra is nagy úr a sár. Megkezdték azoknak is a felújítását, ez a legnagyobb munkálat, amit költségvetéséből finanszíroz a baróti önkormányzat.

– Minden mellékutcában működőképessé tettük, lemélyítettük a sáncokat, megkezdtük a kavicsozást, zajlik a munka – nyilatkozta kérésünkre Benedek-Huszár János, Barót város polgármestere.