Farkas Réka
Ismét lezárult egy tanév, újra vakáció van, a bizonytalanság azonban semmivel sem kevesebb, mint a korábbi esztendőkben. Előrelépés a romániai oktatásban nem történt, csak a zűrzavar fokozódott, tartalmi változások helyett a formai újításokra összpontosítanak a tanügyi korifeusok. Ténykedésük eredményeit láthatjuk, a hazai tanügy európai viszonylatban is sereghajtó, rendkívül magas a funkcionális analfabéták száma, az iskolaelhagyók aránya, és a kétéves járványidőszak, a hosszúra nyúlt távoktatás csak tovább rontotta az amúgy sem rózsás helyzetet.
No, de szünidő van, öröm a diákoknak, tanároknak, gond a szülőknek. Különösen az óvodás, kisiskolás gyermekek felmenőinek, akiknek majd három hónapos időszakra kell megoldaniuk csemetéik felügyeletét, tartalmas időtöltését. Jó esetben besegítenek a nagyszülők, futja egy-két hetes családi nyaralásra, de mi lesz a fennmaradó időszakban? A nyár örömeit elhomályosító gond ez minden évben.
Pedig lehetőségek vannak, táborok sokasága hívogatja gyermekeinket, csakhogy igencsak borsos áron. Az egykori állami táborok ebek harmincadján, a magánkezdeményezések jók, ötletesek, de mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha szűk hetes szórakozást biztosítanánk csemeténknek. Fél minimálbérnyi az ellenértéke még az ötnapos napközis foglalkozásnak is, az ott alvós, esetleg úszással, evezéssel, hegyek, erdők megismerésével csábító lehetőségek még drágábbak. Egy kétgyermekes átlagos keresetű család legfennebb egy-egy ilyen kiruccanást tud megfizetni, és nagyon sokan, akik az átlag alatti jövedelemmel rendelkeznek, egyet sem. Itt nincs segítség, nincs állami támogatás, néhány segélyszervezet viszi csak táborozni a legelesettebbeket, azokat, akiknek nemhogy szórakozásuk, de napi betevőjük sem biztosított. Hatalmas űrt töltenek be a történelmi egyházak által szervezett bibliahetek, ingyenes nyári foglalkozások, nem véletlen, hogy több százan élnek a lehetőséggel.
Nyár van, szép idő, napsütés, de kevés gyermeket látni a tömbházak körül hancúrozni, játszani, focizni, ma már ez sem veszélytelen, mi annak idején magunkban bóklásztunk a környező erdőkben, most a medveveszély miatt ez is elképzelhetetlen.
Legtöbben négy fal közé zárva, tévé vagy számítógép társaságában lesik, mikor lesz egy felnőttnek ideje, energiája kimozdulni velük játszótérre, strandra, valamerre. Ideje és pénze, hisz majdnem minden szórakozásnak ára van.
Itt a vakáció, a nyár, amely bizony cseppet sem gondtalan. A gyermekek öröme is elszáll néhány hét kényszerű bezártság, otthonülés után, a szülők aggodalma, elkeseredettsége, tehetetlensége pedig fokozódik. Pedig milyen jó lenne együtt élvezni a meleget, a napsütést, a szabadságot, feledni kicsit a holnap, a háború, egy újabb járvány félelmét. Sajnos, ez továbbra is keveseknek adatik meg.
