A gombák királya a medve, mondják többfelé is a székelyek. Egy lengyel népmese szerint is ez a gombák királya. Főleg a szláv népek a vargányát, mindenekelőtt az ízletest, a Boletus edulist tartják „a” gombának, a többi csak hozzá hasonló (valamiben, valamennyire).
Újabban – néhol régóta – a Székelyföldön is nagyvad a gombavadász szemében, a gombák közt ő a medve. A kitüntetettség jele, amikor királynak, császárnak neveznek el gombafajt. Nos, egyik medvénk hivatalos, tudományos neve királytinóru, illetve királyvargánya az egyik felénk legtöbbször egyszerűen csak medvének mondott vargánya.
Latin neve is ennek megfelelő: Boletus regius. Tehát tudományosan „királyabb” a többinél. Ehhez népi nevei közül a dunántúli királyvargánya meg a zempléni királygomba elnevezés áll talán a legközelebb, de hasonlóképp megbecsülésre vall a csíki királyné neve is. Úgyszintén kitüntető jelzős megnevezés a kárpátaljai magyaroknál használt huszárgomba népi név. Az ízletes meg a nyári vargányához képest kisebb mértékben, de viszonylag gyakran szedik bizonyos vidékeken (Dunántúl, Zoboralja, Kárpátalja).
Vöröses kalapja sárga foltos, csöves termőrétege fiatalon szűk pórusú, sárga, majd olívaszínű. Tönkjén sárga hálózat látható, húsa sárga, nem színeződő. Júniustól októberig, melegkedvelő lomberdőben növő, nem túl gyakori, finom, ehető gomba. Szaga gyümölcsre emlékeztethet, íze kissé savanykás, nyersen is fogyasztható. Magyarországon nem árusítható, csak helyenként gyakori faj. Aranysága színű pórusos része öregen zöldes-barnás lehet. Jó tudni, hogy hasonló kalapszínű, de vöröses pórusú rokonai nyersen mérgezőek.
Általánosan elterjedt a különféle népeknél, így nálunk is, hogy mérgező gombának tekintik a színváltó húsúakat. A színváltó tinóruk s más vargányák közül csak azokon a vidékeken fogyasztanak, ismernek többet, ahol viszonylag jónak, átlag felettinek mondható a népi gombaismeret. Kivétel a Székelyföld, itt általánosnak mondható a színváltó gombáktól való óvakodás. Nos, a mi gombánk (medvénk, királyunk) húsa bizony esős időben enyhén kékülhet. Azért finomnak finom marad így is.
Kenyérrel, rizzsel, hússal, puliszkával, galuskával, laskával eszik a vargányát is, mint általában a gombát. Nyersen nem fogyasztják. Levesnek elég gyakran szokták megkészíteni. Többnyire tokányt, tejfölös paprikást, zakuszkát főznek belőle, töltve, tojásrántottával, tojásban kirántva fogyasztják, pörköltnek, vadmártással és helyenként savanyúságnak készítik meg, ritkán, de előfordul fasírthoz, kolbászhoz való elkészítése is, leggyakrabban talán sütve eszik.
Zsigmond Győző
