Ezt a taksát különben aszerint kell fizetni, hogy mennyi szén-dioxidot juttatunk a levegőbe tüzelőanyagok elégetésével vagy üzemanyagok használatával. Az új adófajta ötlete szokás szerint Brüsszelben vetődött fel, de nem volt nagy sikere. Ha ezen múlik bolygónk megvédése, én teljes mértékben támogatom. Mert bizony gázzal fűtök, de néha, ha nagyon hideg van, akkor begyújtok a csempébe fával, ami környezetszennyezőbb még a gázfűtésnél is. És ritkán, de arra is vetemedem, hogy előveszem az autót, és az nem villanyautó. Mindezek a szén-dioxid-kibocsátási események nem állandóak. De el kell árulnom egy szörnyű dolgot. Mint minden ember, még ha nem is nagyon ugrálok, öt másodpercenként friss levegőt szívok tüdőmbe, amelynek összetétele 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén és 0,038 százalék szén-dioxid. Viszont a kilélegzett levegőben a szén-dioxid aránya 4,3 százalékra nő, ami 106-szorosa a belélegzettnek. És így egy év alatt, a korhoz illő könnyű testmozgással 318 kilogramm szén-dioxidot bocsátok ki. (Arról nem is beszélve, hogy ha netán paszulylevest eszem hagymával, akkor más károsanyag-kibocsátás is történhet.) Egy dízelautó száz kilométerenként körülbelül 100 gramm szén-dioxidot pöfög ki, amit megspórolhatunk, ha kényelmesen, lassan legyalogoljuk ezt a távot.

De a nehéz fizikai munkát végzők vagy a sportolók sokszor úgy szuszognak, mint a gőzmozdony, és sokkal több szén-dioxidot bocsátanak ki. Be kell vezetni a kötelező karbonadót az emberekre is, és akkor minden egyes személyre mérőt kell szerelni, ami a kibocsátott szén-dioxid vagy más káros gázok mennyiségét méri, mint a gázóra az elfogyasztott földgázt.

Bevallom, hogy tejet szoktam inni, amit a tehenek adnak. De az a szomorú, hogy a marhák is nagy üvegházhatásúgáz-kibocsátók, és annyit fújnak ki, mint egy marhanagy országúti cirkáló. A disznóhúst is szeretem, és tudjuk, hogy a disznó belseje (néha természete is) hasonlít az emberéhez, és egy nyolcvankilós disznó is ugyanannyi friss levegőt használ el, mint egy ember. Aztán például a salátát is leszedem frissen, és így az már nem tud fotoszintézissel további szén-dioxidot felvenni és oxigént termelni. Mindezekért bizony sokan megérdemeljük, hogy karbonadót fizessünk.

Meg vagyok győződve, hogy a felkészült klímavédők, politikusok és szakemberek megoldják a légszennyezés problémáját, aminek előszelét már jól lehet érezni. Itt van a legújabb: 2035-ig fokozatosan megtiltanák a belső égésű (benzin- és dízel-üzemanyagú) személy- és könnyű teherszállító autók értékesítését. De nekünk lehet, szerencsék lesz, merthogy a Nyugaton lestrapált régi autóroncsokat majd szokás szerint biztosan továbbra is be lehet hozni hozzánk és a többi „keleti” országba.

A villanyautók áramot esznek, de azt vajon miből állítják majd elő? Mert egyelőre nagy részét gázból, kőolajból és szénből. Az atomerőművek 4 százalékát adják, és bár nem termelnek szén-dioxidot, a környezetvédők mégis köhögnek tőle, nagyon.

Az elkövetkezőkben nagy hangsúlyt fektetnek a megújuló energiaforrásokra, mint a nap- és szélenergia. (Ez az összes áramtermelés 5 százaléka.) A nap egy óra alatt annyi energiát ad, amennyit az emberiség egy év alatt elhasznál. Csak az a baj, hogy nem tudjuk befogni, ha nem süt a nap vagy nem fúj a szél, és tárolni is nehéz. Viszont mindenki megoldhatná saját áramfogyasztásának problémáját. Látjuk, hogy sok lakásban van szobabicikli, mások edzőterembe járnak tekerni. Minden háztartásban kötelezővé tehetnék ezek használatát, és rájuk áramfejlesztőket szerelnének. Aztán, ha az ember felpattan rá és teker egyet (ami egészséges is), közben áramot termel, ami feltölt egy akkumulátort, amiről működtethető a világítás, hűtő, televízió, mosógép vagy egyéb áramzabáló. Ha este elfogy az áram, akkor valamelyik családtag felugrik a szobabiciklire és nyomja lefekvésig. Utána már úgy sincs szükség sok áramra.

Az igaz, hogy az illető szén-dioxid-kibocsátása nő valamelyest, de hát valamit valamiért!