Ha nem lenne húsba-csontba vágóan fájdalmas és érzékeny kérdés, akkor azt is mondhatnánk, mosolyogtatóan gügye politikai ingyencirkusszá vált Romániában a pénzügyi-gazdasági válság problémája. Azzá, mert minden érdekcsoport a maga szájíze szerint magyarázza és kommentálja a krízis lassan, de biztosan mutatkozó honi jeleit.
Zűrzavar, mi több: zavarodottság van a bankok háza táján, egyre több csődöt jelentenek be a vállalkozások, kényszerű leállásra szánják el magukat az autógyárak, s ha ma még csak technikai munkanélküliségről beszélnek a legtöbb helyen, holnapra bizonyosan tényleges munkanélküliség lesz abból. Nem jobb a helyzet a manapság külföldön dolgozó, mintegy kétmilliónyi honfitársunk sorsalakulásában sem, nyilván, ők lesznek azok, akiket elsőkként fognak elbocsátani Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Németországban, sőt, Magyarországon is, s ennek nem csupán az érintettek és családjaik látják kárát, hanem az állam is, mely eurómilliárdoktól esik el, hiszen a megkeresett pénz tetemes hányadát hazahozták, itthon költötték el, esetleg fektették be a kint ügyködő vendégmunkások.
Baj van a nyugdíjak és a szociális juttatások körül is, mert valóban nagy baj az, ha a társadalombiztosítási pénztárak fizetőképességét az állami költségvetésből kell kiegészíteni, mert ez bizonytalanná válhat, akár a közmondás kutyájának vacsorája. (Más kérdés, hová, mire, mikor költötték el a különálló költségvetés hatalmas summáit, ki profitált a nagy ,,átcsoportosításokból", s miért nem szakítottunk a Ceuşescu-éra ostoba hagyományával, mely szerint e különbüdzsé megtakarításait és ,,feleslegeit" mindig lefölözte a mohó államháztartás?!)
Szóval, bajok, gondok mutatkoznak mindenfelé, csakhogy ezeket egyrészt fumigáljuk még, másrészt pedig egymásnak szögesen ellentmondó magyarázatokat találunk-találgatunk. A kormány — ne csodálkozzunk! — bagatellizálja a gondokat, hiszen ez a kabinet kibír még szűk két hónapot, s a bajok a következő kabinetre zuhannak, kezdjen velük, amit tud.
Az államelnök már gondterheltebb, s a kormányzókkal ellentétben ő már egy várható gazdasági recesszióról, de a legjobb esetben is stagnálásról beszél, s ha ez így lesz, akkor bizony vége lesz a ,,román csodának", s a magyarországi ,,pannón pumához" hasonlóan a ,,kárpáti tigrisből" is ványadt és koszos macskakölyök lesz, s a büszke oroszlán, a leu is pöttöm egérkévé zsugorodik vissza. Adná Isten, hogy ne így legyen, de a világban végbemenő folyamatokat aggodalommal figyelve azt kell mondanunk, hogy valószínűleg így lesz. Már mi is elkezdtük számolatlanul felvenni az eurómilliárdos kölcsönöket, s köztudott, hogy kölcsönökből élni nem tanácsos, mert azokat előbb-utóbb vissza is kell fizetni, különben elveszítjük fejünk fölül a háztetőt.
