Már jóval nyolc lej fölött a benzin, a gázolaj pedig meghaladta a kilenc lejt, s ez nem csak a gépjárművezetőket, illetve a szállításban, fuvarozásban érdekelteket sokkolja, hanem a lakosság tekintélyes részét, hiszen mindenki tudja, az üzemanyaggal együtt szinte minden drágul, egyre elviselhetetlenebb mértékben. És miközben hígul, egyre kevesebbet ér a pénz, a jövedelmek pedig nem változnak, jóval ijesztőbb, hogy e pillanatban nem is látni a folyamat végét…

Fél évvel ezelőtt nem csak az orosz–ukrán háború borzalmai voltak elképzelhetetlenek, hanem a konfliktus gazdasági következményei is. Ezekkel együtt élni egyre nehezebb, egyre fájdalmasabb, különösen a kis jövedelműek, azaz a lakosság döntő többsége számára. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a hétköznapi emberek is ugyanazt kérdik a kormánytól, mint a szállítóvállalatok vezetői: miért nem korlátozzák valamilyen módon az üzemanyagárakat? Miért hagyják, hogy minden számlát azok fizessenek meg, akik elszenvedői csak egy politikai és gazdasági folyamatnak? Ráadásul látható, hogy azok, akik igazán akarnak, képesek ilyen intézkedéseket hozni: miként a romániai fuvarozók egyik képviselője is állítja, Szlovéniában például az üzemanyag ára támogatott, azaz egy liter benzin árát 7,5 lej körüli értékben rögzítették, míg Magyarországon – csak a magyar állampolgárok számára – 6,5 lejnek megfelelő forintért vásárolható üzemanyag, de Belgiumban, Olaszországban, Németországban is csökkentették a jövedéki adót.

Másfelől Mircea Coșea gazdasági elemző kifejtette, a kormány abban érdekelt, hogy az üzemanyagár-csökkentést a lehető leghosszabb ideig elhalassza, hiszen a drága üzemanyag az állam számára többletbevételt jelent, mivel az eladott üzemanyag árának 60 százaléka a költségvetést gazdagítja. Egy másik gazdasági elemzésben meg is jegyzik, a növekvő üzemanyagárak után az állam az első fél évben 600 millió euróval több bevételhez jutott, mint egy évvel korábban. Persze, a háború példátlan áremelkedést, illetve többletköltségeket hozott a kőolajiparban, szállításban, feldolgozásban egyaránt: csak a fekete-tengeri szállítás esetében a biztosítási költségek 500 százalékkal növekedtek.

Nem csoda, ha az üzemanyagárak emelkedése politikai kérdéssé vált: a Szociáldemokrata Párt vezetője, Marcel Ciolacu spekulációnak tulajdonítja az üzemanyagárak gyors növekedését, árkorlátozást szorgalmaz, és azt várná el a jelentős többletbevételre szert tevő kőolajipari társaságoktól, hogy korlátozott időre, de maguk is vállaljanak áldozatot. Sürgősen lépni kell, hangoztatják újfent a szociáldemokraták, megjegyezve, hogy a kormánykoalíció pártjai is beleegyeztek abba, hogy az üzemanyag árát korlátozni kell.

Hogy e nekifutamodásból konkrétan mi is lesz, pontosabban, hogy az állam milyen mértékben mond majd le biztos bevételeiről, a liberális energiaügyi miniszternek kell döntenie. Virgil Popescura figyel most az egész ország, hiszen ő az, akinek sürgősen át kell vágnia e gordiuszi csomót, s ha nem úgy lesz, ahogyan sokan szeretnék, ugyanúgy mutogatnak majd rá is, mint Putyinra…