Következő írásunk
2022-06-23: Máról holnapra - Farcádi Botond:Egyszer volt, hol nem volt, élt a környékünkön egy medve. Igazán szép, atletikus termetű példány volt, izmai jól kivehetően domborodtak, gyönyörű barna bőre csak úgy fénylett a napsütésben, magas homloka intelligenciát sugárzott, értelmesen csillogó szeme derűt árasztott – világra olyan volt, mint a képeskönyvek Micimackója, vagy mint egy édes plüssmaci, kicsik kedvence. Árkos és Kőröspatak között tanyázott, ott nevelte, babusgatta, szeretgette kis bocsait is, akiket mindennap friss eledellel próbált kényeztetni, ezért aztán rendre bejárt hol egyik, hol másik faluba, istállókat, kerteket keresett fel, juhokat ejtett el, gyümölcsöket dézsmált – egyszóval mindent megtett, hogy kicsinyei ne szenvedjenek semmiből hiányt. Eledelszerző portyázásait azonban néhány elvetemült falubeli rossz néven vette, ezért legutóbbi látogatása során, amikor épp egy kertben ízlelgette a kora nyári termést, a gazda megálljt intett, és alattomos módon hívta a 112-es sürgősségi számot. Némi magyarázkodás és bő negyedóra múlva a helyszínre érkezett a felmentő sereg, amely igen kegyetlenül lépett fel: a csendőrök petárdát vetettek be, végül a polgármester vezetésével ugyancsak a helyszínre érkezett bizottság gyors tanácskozás során az áthelyezés mellett döntött. Nem maradt más hátra, mint aláírni a jegyzőkönyvet, s kis várakozás után a medvét bocsaival együtt elköltöztették egy tipikus romániai erdőbe, amely fejszét, embert még nem látott, és ahol talán ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
