Június második szombatján érkeztem, és portugál barátaim (Luis, Belina, dr. Roserio, Florbela, Theresa, Patrricia, Elisabeth) javaslatára vasárnap este elmentem Szent Antal, Lisszabon védőszentjének ünnepére. Ez a portugál főváros legjelentősebb fiestája, ahol az Avenida da Liberdade sugárút Marquês de Pombal és Restauradores részén június 12-én, Szent Antal napjának előestéjén a különböző kerületek lakói csapatokba szerveződve, a rájuk jellemző öltözetben saját műsorral, díszlettel vonulnak fel. Sok munka lehet ebben, a díszlet, a viselet és a bemutatott program, tánc, zene – minden ezt sugallja. Az idén a verseny győztese – mert verseny ez a javából – a Marcha da Madragoa lett. A felvonulás egyik fénypontja a lisszaboni ünnepeknek, célja a hagyományőrzés, a népviseletek megőrzése és a jellegzetes koreográfiák átadása a jövő nemzedékének.

Az ünnep kétéves kihagyás után újra szabadon, korlátozások nélkül  zajlott, színes, lenyűgöző szépségű táncokkal szórakoztatták a résztvevőket. Azt tapasztaltam, hogy a fúvószenekarok itt is divatosak, sok fiatal zenészt lehetett látni a nyertes csapatban is. A Lumiar csapat (itt található az Intézet) szintén színes programmal vonult fel, a jelmez és a díszlet ötletes, érdekes volt, s mivel a kerületet általában kereskedők lakják, a díszlet és a koreográfia is ehhez kapcsolódott.

A rendezvény érdekessége a manjerico (bazsalikom) volt. A mondás szerint nem szabad közvetlenül orral megszagolni, mert a növény ezután kiszárad, csak azt megérintve lehet és szabad annak illatát élvezni. Ez még római kori hagyomány. A növényt papírszegfűvel és kis papírzászlóra írt négysoros üzenettel ellátva árulják, az a szokás, hogy a fiúk vásárolják a barátnőjüknek.

Ilyenkor a város nemcsak az ünnep miatt színes, a természet is virágba borul, csodálatos lila színben virágzik a zsakaranda, egy Brazíliából származó fa, amely sok esetben 20 méter magasra is megnő, de ekkortájt virágzik az oleander és japánrózsa is.

Az ünnep idején nem csak a szórakozásnak van helye, hiszen a város védőszentje, Santo Antonio, vagyis Páduai Szent Antal tiszteletére több vallási rendezvényt tartanak. Június 13-án a délutáni órákban a Szent Mária-székesegyház körüli utcákban, amelyet a lisszaboniak Sé-katedrálisnak neveznek, körmenetet rendeznek, ahol a téren tartott mise után az egybegyűltek a Santo Antonio-templomba mennek, és ott folyatják az ünneplést, az áhítatot. Mint ismeretes, Páduai Szent Antal Lisszabonban született portugál származású ferences rendi teológus, prédikátor. A szobor, amely a gyermek Jézussal a kezében ábrázolja őt, a körmenet fő kegytárgya és középpontja.

Akárcsak a vallási szertartások, a fesztivál is elvarázsolja a Lisszabonba látogató turistákat. Ráadásul nem is volt elviselhetetlen kánikula, az óceáni szél enyhíti itt a nyári meleget. A helyszín pár percre található a Rossio metróállomástól, amely városrész számos meglepetést tartogat a turisták számára. Hadd említsem és ajánljam az ide látogatóknak a nálunk kevésbé ismert művész házaspár, Vieira da Silva–Szenes Árpád múzeumot, amely bevezet a modern festészetbe és a páros munkáját nemcsak ott, hanem több metróállomás (Rato, Citade Universaria) falán tálalható, úgynevezett ajulejokon is megcsodálhatjuk. De élmény látni innen a Benfica-stadiont és a Monsanto-erdőt is.

Bartha Sándor