A történelmi vitézi rend számos tagja és néhány helybeli részvételével zajlott avatóünnepségen elsőként Mile Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja méltatta az eseményt, kiemelve hőseink számontartásának, számukra méltó emlékművek állításának fontosságát. Péter Vanda szavalata után az emlékművet alkotója, Datki Sándor, Erdély országos törzskapitánya, Máthé Lóránt Pál és Bartha Imre törzskapitány leplezte le, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör előadása után pedig Kovács Levente helyi református lelkész és Hajdú János főesperes-plébános szentelte fel, illetve áldotta meg. Kovács Levente imájában arra szólította az összegyűlteket: a múltból erőt merítve építsünk jelent, hogy legyen, ahol a jövőben élni, Hajdú János a hősök helytállásáról, életáldozatáról szólva azért fohászkodott, bárcsak sok hős lenne ma is, és sok olyan ember, aki a hősöket akarja követni. Péter Boróka szavalatát követően Nagy Zoltán ünnepi beszédében a közösségért való tenni akarás, az értékteremtés fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, ma az értékek megmaradásáért való küzdelem a legfontosabb. „Az elmúlt években átéltünk mindent is, de itt vagyunk és kitartunk, és amíg itt vagyunk, győzünk” – mondta a szónok. Ezt követően az alkotó, Datki Sándor ismertette röviden az emlékművet, megjegyezve: a véső nem pihen kezében, még sok hasonlót szeretne faragni. Máthé Lóránt Pál országos törzskapitány köszönetét fejezte ki a közösségnek, hiszen, mint fogalmazott, emlékhelyet létrehozni szent dolog, elődeinknek emléket állítani nemes, hazafias cselekedet. „Legyen ez az emlékmű tisztelet mindazon névtelen honvédek előtt, akik az évszázadok során életüket áldozták hazájukért, hitükért, a szabadságért” – mondta. A koszorúzást követően nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.