Megírtam persze a levelet, ámde egy hét alatt sem kaptam rá választ. Annyit sem, hogy türelem, mert szabadságidő van a rendőrségen is. Amely eleve ímmel-ámmal foglalkozott ezzel a panasszal, habár a sértett hölgy – aki transzplantált betegként csak egy sétára indult (másodmagával) a Sepsiszentgyörgy és Illyefalva közötti jelzett ösvényen, amikor több hatalmas juhászkutya rárontott, egyikük pedig meg is harapta, és csak az arra járó cigányoknak köszönheti megmenekülését, mert a juhász sehol sem mutatkozott – még aznap, a kórházból jövet jelentette az esetet. A jelek szerint hiába, mert kivizsgálás csak azután indult, hogy a történet a Háromszékben is megjelent. A következő két hétben a rendőrség megállapította, hogy az illető juhász minden kutyája be volt oltva, és (kétszeri megkeresésre) közölte, hogy bűnvádi eljárást indított nem megfelelő kutyatartásért, illetve mulasztásért. Ez volt tavaly június közepén.

Akkor is több kérdés maradt nyitva: nem tudni, ki és hogyan azonosította a támadó kutyákat (a sértettet nem hívták helyszínelésre), azt sem, hogy miért nem testi sértés miatt nyomoznak, hiszen erről orvosi látlelet is van (besorolása is súlyosabb, bűncselekménynek számít), és főleg azt nem, hogy mi lett az egész iratcsomóval az azóta eltelt évben. Ejtették? Lezárták? Továbbküldték az ügyészségre? Felelősségre vontak egyáltalán valakit a kutyatámadásért és a kivizsgálás elhúzásáért? Kért valaki legalább bocsánatot a súlyos testi és lelki megrázkódtatást szenvedett áldozattól? Tettek valamit azért, hogy ilyen helyzetbe többé egyetlen kiránduló se kerüljön?

Néhány kérdésre azért a hallgatás is válasz. Nagyon is ékesszóló egy olyan intézménytől, amelytől 2019-ben egy elrabolt és megerőszakolt 15 éves kislány is hiába kért segítséget: az csak akkor érkezett meg, amikor gyilkosa már el is égette a tetemét. Más megyében, igaz. De ettől itt biztonságban érezhetjük magunkat?