Hetek óta tartó vita után, mely során a koalíciós pártok többnyire a nyilvánosság előtt bejelentve, a közvélemény támogatására alapozva próbáltak érvényt szerezni javaslataiknak, végül szerda este egy több mint négyórás egyeztetés után szivárogtatták ki a véglegesnek tűnő változatot. Néhány kedvezménnyel – a 26 év alatti fiataloknak, gyermeket nevelő családoknak – és sok-sok fifikás többletfizetéssel. A listát böngészve egyértelmű, egyetlen logika vezérelte a döntéshozókat: honnan nyúzható le még egy rend bőr. 

Válságban nem szabad adót emelni – tartják a szakemberek –, a pénz hígulása, az egyre nagyobb számlák miatt megnyomorított lakosságot botorság még nagyobb terhekkel sújtani. Ugyanakkor – szintén az okosak szerint – a válság a legjobb időszak reformok végrehajtására. Nos, a román kormány egyik szempontot sem vette figyelembe, csak még jobban összekuszálják az amúgy is ezer sebből vérző, évtizedek óta a klientúra igényei és más érdekek mentén alakítgatott adórendszert. Nem is lehetett ez másképp, hisz alapjaiban különbözik a szociáldemokraták és liberálisok pénzügyi politikája, a kompromisszumok csakis egy ilyen torz egyveleghez vezethettek.

Az még hagyján, hogy ismét növelik a dohány illetékét – fizessen, aki nem tud lemondani káros szenvedélyéről –, hogy többe kerülnek a szénsavas üdítők, az alkohol, hogy nagyobb áfát kell fizetni a drága lakások után, de megemelik a járvány miatt egyik legjobban sújtott ágazat, a vendéglátóipar általános forgalmi adóját is. Igaz, se vendéglőbe járni, se nyaralni nem kötelező, aki ilyen „luxusra” vágyik, tejeljen.

Számos ága-boga van a tegnap este utolsó percekben elfogadott adótörvénykönyv-módosításoknak, amelyek valamilyen módon mindannyiunkat érintenek. És a legnagyobb baj, hogy még azt sem mondhatjuk, pénzünk jó helyre kerül, jó célt szolgál, mert elnyeli egy feneketlen zsák. Megtapasztalhattuk, hogy miközben nehéz időket emlegetnek, folyamatos takarékosságra szólítanak, az állam egyáltalán nem igyekszik eszerint eljárni. Folyamatosan duzzasztják az állami intézmények alkalmazottjainak számát – kellenek a jól fizetett állások a megbízható pártkatonáknak –, jóformán semmit nem tesznek a tetemes kinnlevőségek begyűjtéséért, az adóelkerülők azonosításáért, hisz kényes érdekeket sérthetnének. Fizessünk mi, polgárok többet, hogy legyen mit elherdálni – ez a vezérelv, hisz borítékolható, sem az egészségügy, sem az oktatás, sem a közlekedés nem lesz jobb, szakszerűbb, mutogatnak majd Putyinra, az általa kirobbantott háborút okolják a fejlesztések elmaradásáért.

Nehéz időket élünk – üzente államelnökünk, Klaus Iohannis, aki mindemellett nagyon elégedett a kormánnyal, szerinte alaposan, megfontoltan járnak el, mindent kézben tartanak. Mi azonban csak az összevisszaságot, a szakértelem teljes hiányát látjuk. Szeretnék elhitetni, hogy intézkedéseiknek köszönhetően majd a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad, de valójában csak a kecske hízik egyre kerekebbre, a káposzta lassan semmivé lesz.