Nagy D. István
Vélhetőleg nem csak a szélsőséges időjárás tekintetében dönt rekordot az idei év kis vidékünkön, de az egy napra jutó medvetámadásokról, garázdálkodásról, rombolásról szóló hírek terén is. Kevésbé hozzáértő ember számára is egyértelmű, hogy komoly baj van, hiszen ritkán volt még példa arra, hogy egy héten majd minden napra jusson egy „medvés hír”, és ezekbe még nem számítottuk bele a közösségi oldalakon futótűzként terjedő videofelvételeket, fényképeket, bejegyzéseket, melyek sorozatban dokumentálják, hogy éppen melyik településen vagy közvetlen határában tűntek fel a nagyvadak, nemegyszer többedmagukkal.
Ami igazán ijesztő ugyanakkor, hogy folyamatosan nő azoknak az eseteknek a száma, ahol a medvék nem csak a terményt teszik tönkre, háziállatokat mészárolnak le (ezek önmagukban is komoly érvágást jelentenek a gazdáknak), de emberekre támadnak, súlyosan megsebesítve a szerencsétlen áldozatokat. És történik mindez a településeken vagy a közeli határban, mostanra már nagyjából a nap bármely szakaszában. Egyáltalán nem mellékes továbbá, hogy az emberre támadás, rongálás, a háziállatok közötti tarolás már nem csak az „erdő alatti” községekre, falvakra, városokra korlátozódik. Lassan nem marad olyan székelyföldi (és nem csak) település, ahol ne állna fenn a veszélye, hogy fényes nappal az utcán, téren, parkban medvébe botlik az ember, a kedvelt kirándulóhelyekről, borvízforrásokról már nem is beszélve. Találkozás, mely könnyen tragédiába torkollhat.
Az egyre szaporodó eseteket elnézve olybá tűnik, a döntéshozók minden igyekezete ellenére a múlt évben hosszas harc után elért „áttörés” – a településekre bejáró veszélyes egyedek eltávolítását lehetővé tévő rendelet – legtöbb enyhe tüneti kezelésre alkalmas. Azt éppen nem mondhatni, hogy gallyra futott, amint azok a félelmíek sem igazolódtak be, hogy utat nyitna a medvemészárlás irányába, de hatásfokát illetően sem lehetünk elégedettek, sőt. Tévedés ne essék, jó az önmagában, hogy ennyi eszköz van a helyi hatóságok kezében, de pár hónap egyértelműen megmutatta, hogy ennél több kell. És már tegnap is késő volt. Enyhe reménysugarat jelenthet az említett rendelet módosítása, mely lehetővé teszi, hogy a településeken kívül is fel lehessen lépni a veszélyes egyedekkel szemben (nem feltétlenül kilőve azokat), melyet Klaus Iohannis államfő második nekifutásra tegnap kihirdetett. Ám sajnos ezek az előírások sem képesek megnyugtatóan rendezni a legfőbb problémát: a medvék robbanásszerű elszaporodását és az ebből fakadó súlyos gondokat.
A medveügyben különböző oldalon állóknak minél sürgősebben azon kellene ügyködniük, hogy miként találják meg a bölcsek kövét, vagy ahogyan Klaus Iohannis még januárban fogalmazott: a méltányos egyensúlyt az emberi élet biztonsága és a védett állatnak számító nagyvadak védelme között. És ebben nincs helye félmegoldásnak. Igyekezniük pedig igen indokolt, hiszen az emberek sem tűrhetik a végletekig, hogy vagyonukat, gazdaságukat naponta pusztítják, dúlják fel a medvék, illetve lassan már az otthonuk elhagyása is életveszélyt jelentsen.
