Akik előrelátóak voltak, lehet, hogy már idejében leszoktak a cigarettázásról és rátértek a füvezésre. Megkérdeztek 15 és 35 év közötti fiatalokat, és 20,3 százalékuk vallotta be, hogy életében legalább egyszer szívott már kannabiszt. (És vajon hányan nem vallották be?) Voltak, akik keményebb szereket is kipróbáltak, kokaint, amfetamint, ecstasyt, esetleg a „varázsgombát”, mert el akartak lazulni vagy csak egyszerűen kíváncsiságból. Abban a reményben, hogy a későbbiekben rendszeres fogyasztók lesznek, a kábítószer-terjesztők az első adagokat sokszor ingyen adják.

A különféle ifjúsági fesztiválokon is szépen fogynak a drogok. A nemrég lezajlott bukaresti SAGA-fesztiválon ketten bele is haltak a kábítószer-túladagolásba, és többtucatnyian kerültek kórházba. A rendőrség ígéri, hogy jobban ellenőrzi a nagy összejövetelekre igyekvőket, de nem tudni, hogyan kapják el a néhány grammnyi „szert” becsempészőket.

Egyre több olyan sofőrt állítanak meg, akik beszedtek valami „anyagot”, hogy bátrabbak legyenek vezetés közben, különösen akkor, ha nincs hajtási jogosítványuk sem. Biztosan félnek, hogy ha isznak, azt már messziről megérzik, nem úgy, mint a kábítószert. Az igaz, hogy már a rendőrség rendelkezik olyan tesztekkel, amivel ki lehet mutatni a tiltott szerek fogyasztását is.

Mivel nálunk tilos mindenféle fajta kábító hatású szer használata, nincsenek kereskedelmi forgalomban, és így annak sem a luxusadóját, sem az áfáját nem tudják emelni (és az államkasszába tenni), tehát elméletileg nem is drágulnak majd, így semmi haszna belőlük az államnak.

Amerika egyes államaiban legális a kannabiszfogyasztás, és ebből a bevételt 2025-re 24 milliárd dollárra becsülik. (A szesztilalomból csak a szeszcsempészek gazdagodtak.) Amszterdam a világ egyik legismertebb városa, ahol virágzik a drogturizmus. Portugáliában meg a kábítószer-fogyasztást egészségügyi kérdésnek tekintik.

Vannak nálunk is, akik a kábítószer-kereskedelem legalizálását szorgalmazzák. Csodálkozom is, hogy mi nem veszünk példát Amerikától, amelynek minden áron meg szeretnénk felelni. Micsoda jövedelme lenne az államnak a kábítószer-kereskedelemből! Sőt, nekiállhatnánk a marihuána (vagy más néven indiai kender) termesztésének is. Mivel mostanában szárazság van, és kevés az öntözött terület, rátérhetnénk a mák öntözéses termesztésére, amelyből ópiumot lehet előállítani. Biztosan nagyobb haszonnal lehetne értékesíteni, mint a pityókát. A hős Anglia a XIX. században sikeres ópiumháborút folytatott Kína ellen, mert az nem akarta engedélyezni a kábítószer-kereskedelmet. Kína vesztett, Anglia font sterling milliókat nyert.

Aztán mivel nálunk a vendéglátóhelyek (és a hotelek is) nemsokára csődbe mehetnek (ha a Covid-ot ki is bírták), mivel ötről kilenc százalékra növelik áfájukat (plusz az italok ára is nő, és lehet, hogy nem lesz vendégük), át kellene alakítani azokat kábítószer-fogyasztásra alkalmas helyiségekké. Ezekben mindenféle narkotikumot lehetne fogyasztani. A vendég csak bemegy, rendel, egy fél vagy egész adag valamiféle kábítószert. Nem egy féldecit vagy egy fröccsöt kér, hanem például egy adag heroint. Azt új, steril tűvel beadja az átképzett pincér vagy báros lány. A vendégben csökken a szokatlan élethelyzetek okozta feszültség, oldódnak gátlásai, szorongásai. Ha elmúlik a szer hatása, akkor ismét elmegy egy adagért. (Az is igaz, hogy ha most bemegy egy üzletbe és meglátja az árakat, már attól elkábul, és azt hiszi, hogy hallucinációja van.)

A kábítószer-fogyasztás törvényesítésével az állam jól járna, mert nőnének bevételei, és ráadásul a kábítószer-használat korai halálhoz vezethet, s nem kellene nyugdíjat sem fizetnie később a sok drogfüggőnek. Nem volna szükség többé, hogy vezéreink kilencszázalékos évi kamatra pénzt (euróban) vegyenek fel öt évre, ahogy most történt, miközben az államkötvényekre a román állampolgárnak lejben 4,8 százalékot fizetnek, pedig az infláció is több mint 10 százalék.