Háromszéki diákcsoportok is bekapcsolódtak a Magyarországon 2017-ben meghirdetett vándortáborprogramba, azok közül is a kerékpározásba. Ezen a nyáron 14–15 csoport teker Székelyföldön, 9 közülük magyarországi, 5–6 pedig helybeli. A mozgással való kikapcsolódás csak az egyik cél, a másik a természeti, kulturális és szellemi értékek élményszerű megismerése.
Egy-egy vándortúra egyhetes, a résztvevők Sepsiszentgyörgyről indulnak, és ugyanide érnek vissza. Első nap bemelegítőként kibicikliznek Sugásfürdőre, a második nap Kézdivásárhelyig mennek (nem az országúton, hanem kisebb forgalmú mellékutakon, Árkoson, Rétyen, Zágonon, Kovásznán és Gelencén keresztül), harmadik nap a Nyergestetőn át Csíkszentsimonba, a negyedik napon Csíksomlyóra, az ötödiken Csíkszentimrén és Erdőfülén át Barótra, a hatodikon a Vadas-tetőn keresztül Sepsiszentgyörgyre. Útközben minden jelentősebb látnivalónál megállnak, legyen az természetvédelmi terület, múzeum, kastély, emlékhely, sörgyár, kegyhely vagy borvízferedő. Szállásuk iskolai bentlakásokban van.
Egy csapatban 23 középiskolás (legalább 14 éves) diák biciklizhet három felnőtt kísérővel: egy felkészült túravezetővel és két pedagógussal. Csomagjaikat külön szállítják, szervizről is gondoskodnak közben a szervezők, sőt, a bicikliket is a magyar állam adja. A program ugyanis az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosi iroda támogatásával zajlik, bár valamennyi önrészt is kell fizetni (fejenként 36 000 forintot, ami pillanatnyilag 432 lejnek felel meg). Ezért kerékpárt, hozzá való felszerelést, szállást, étkezést és idegenvezetést is kapnak a gyermekek, és a program olyannyira népszerű, hogy az idén meghirdetett 16 000 hely másfél óra alatt betelt. A bringázáson kívül gyalogos és vízi túrára, illetve zarándoklatra is lehet jelentkezni (egyelőre csak Magyarországon).
Sepsiszentgyörgyön Vargha Fruzsina alpolgármester, Zsigmond József tanácstag magánemberként karolta fel a vándortúrákat, Gombos Zoltán pedig útvonalfelelősként kapcsolódott be, és mivel minél többet meg akartak mutatni vidékünkből, ez lett a leghosszabb és legnehezebb útvonal a meglévő tizenkét bringaútból (amiből tíz magyarországi, egy pedig partiumi): összesen 285 kilométert tesznek meg a résztvevők, 2560 méternyi szintkülönbséggel.
A kísérő pedagógusok számára biciklis képzést is szerveztek, aki ezen részt vett (ötnapi elmélet volt online, és kétnapi gyakorlat), az fizetést is kap kísérőként (százezer forintot). Az útvonalat – bicikliutak híján – úgy kellett megtervezni, hogy ne a legnagyobb forgalomban nyomják a pedált a gyermekek, ámbár a tapasztalat szerint az ilyen nagy létszámú, megfelelően öltözött és szabályosan közlekedő csoportokra jobban figyelnek a sofőrök.
A túralehetőséggel a középiskolákat keresték fel, és nagy érdeklődést tapasztaltak: általában osztályközösségek jelentkeznek a tanáraikkal (akik számára nagy segítség, hogy a szervezéssel nem, csak a gyermekekkel kell foglalkozniuk), de van olyan csapat is, amely részben kézdivásárhelyi, részben a testvérváros Gyöngyös diákjaiból állt össze – mondták a sepsiszentgyörgyi segítők, akik szerint ez a vándortábor „digitális detox” hét is (az egész napos tekerés mellett kevés idő marad a telefonra), ugyanakkor közösségi összekovácsoló ereje is van. Az eddigi visszajelzések alapján jövőben még több jelentkezőre számítanak.
