Ezek pompás hírek, csak az a baj velük, hogy semmi közük nincs a valósághoz. Nem világos, hogyan pipáljuk le az unió több jóléti országát, amikor itt sokkal nagyobb a nyomorúság – emberek milliói, cégek tízezrei szorulnak támogatásra még a segélyezésben roppant szűkmarkú (csak az öndicsérettel bőkezű) kormány szerint is –, és az elég halvány biztatás, hogy öt év múlva már nem kell rettegnünk attól, hogy befagy a víz a lakásainkban Putyin miatt, amikor uniós szinten nekünk van a legkisebb gáztartalékunk a következő fűtési szezonra, amely akár két hónap múlva beköszönthet. A mentő ötlet az, hogy visszatérünk a környezetszennyező, klímaromboló széniparhoz: csodás. Ami pedig az élelmiszerárakat illeti, azok már most az egekben vannak, a kereskedők mondják is, hogy kevesebb és rosszabb minőségű (olcsóbb) termékeket vásárol a jó nép. Talán elmagyarázná nekünk Daea, hogy az előző mandátumában általa elindított paradicsomprogram miképp nevezhető sikeresnek, amikor a hazai, sőt, környékbeli zöldségek drágábbak, mint a hét határon túlról importáltak, pedig azokat sokszor magasabb ágazati munkabérek és szállítási költségek is terhelik.

A nagyszerű megvalósítások felsorolásából valahogy mindig kimarad, hogy az egész földrészen Románia kap a legdrágábban hitelt a nemzetközi piacon – legutóbb 9 százalékos kamatra vett fel pénzt –, és hogy a hazai bankkölcsönök részletei is egyre meredekebben emelkednek. Arról is el-elfeledkeznek a közméltóságaink, hogy a beruházások akadoznak, mert az árak úgy felmentek, hogy a vállalkozók sorra mondják fel a már aláírt szerződéseket is. Nyilván jó dolgában zárt be közel harmincezer cég az idén, és a még működők merő unaloműzésből háborognak a kormány által tervezett újabb adók miatt. Jól élnek a romániai vezetők, ha mindezeket meg sem érzik, sőt, képesek dübörgő gazdaságról, eredményes kormányzásról és nyugodt jövőről beszélni, miközben egész Európa, sőt, az egész világ aggódik a várható további konfliktusok, áremelések, gázellátási nehézségek és az apokaliptikus méretűnek jósolt éhezés miatt. Ha a román politikusokat hallgatjuk, nem értjük, miért is menekülnek innen az emberek Spanyol- és Olaszországba, és miért nem tódulnak ide a német, holland, dán és svéd munkavállalók, hiszen itt könnyebb, jobb és szebb az élet.

És rövidebb: a várható élettartam az elmúlt két év alatt szinte három évvel csökkent ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. Erről is hallgatnak, vagy a járványra próbálják kenni, amelynek már itt is van a következő nagy hulláma. Ezzel is le fogjuk pipálni Európát. Abszolút bajnokok azonban nagyotmondásban vagyunk...