Gyakran hallhattuk az elmúlt pár hónapban: telik az idő, közeleg a pillanat, amikortól már nem lesz lehetőségünk megjelölni a népszámláláson, hogy mely nemzetiséghez tartozunk, melyik az anyanyelvünk, és nem utolsósorban, mely felekezet kebelében gyakoroljuk hitéletünket. Éljünk tehát a lehetőséggel az önkitöltés vagy a személyes lekérdezés ideje alatt, hiszen a cenzus eredménye alapjaiban meghatározza majd az eljövendő tíz év alakulását a kisebbségi jogok érvényesítése terén is – hangzott az üzenet.
Az önkitöltés eredményeit nézve a magyarok lakta megyékben mindenképp úgy tűnhetett, célba értek a felhívások, jelzések: az erdélyi, székelyföldi magyarok java része megértette, miért fontos részt venni a népszámlálás ezen szakaszában. Hátradőlni azért nem lehetett, hiszen a magyarok lakta megyékben – Háromszéket és a szomszédos Hargitát leszámítva –, noha a teljesítmény jó volt, de még mindig távol áll attól, ami megnyugtatónak nevezhető. Mindez úgy, hogy az első szakaszt még meg is toldották két héttel, május végéig.
Érthető módon május 31. után ismét megjelentek az üzenetek, a második szakaszhoz igazítva, de ez alkalommal mintha elmaradt volna a hatás. Múlt hét végén több forrásból is arról lehetett hallani, olvasni, hogy bizony sok helyen eléggé haloványan állnak a népszámlálási biztosok, ezért összeíró pontokat is létrehoznak, az utolsó száz méteren, a cenzus hatékonyságát javítandó. A becslések ugyanakkor nem túl biztatóak, számítások szerint minden igyekezet ellenére mintegy 150 ezer magyar maradhat megszámolatlanul a hétvégéig.
Adja magát a kérdés: amennyiben ez tényleg megtörténik, mit is jelenthet közép és hosszú távon a magyar közösség számára? Afelől ugyanis ne legyenek illúzióink, hogy az összeírás végül csak részleges lesz, a harmadik szakaszban mindenkit nyilvántartásba vesznek, aki addig kimaradt, annyi különbséggel, hogy a regiszterbe nem kerül be az illető nemzetisége, anyanyelve, felekezeti hovatartozása, csak egyszerűen Románia lakosa lesz. Abban is biztosak lehetünk, hogy a cenzus lezárásakor az országnak húszmillió körüli lesz a lakossága – akkor is, ha ez eléggé távol áll a valóságtól –, mivel adott, tisztán pragmatikus megfontolásokból (például az elérhető uniós támogatások mértéke) ennek a számnak ki kell jönnie. És ki is hozzák, ne legyenek kétségeink. A mi szempontunkból viszont nagyon nem mindegy, közösségünk milyen arányt képvisel majd ebben a masszában, hiszen ettől függ majd, hogy az elkövetkező tíz évben mit tudunk majd megvalósítani, elérni, illetve megőrizni a korábban megszerzettekből.
Az elején említett üzenetre visszatérve: pár nap maradt még a lekérdezéses szakaszból, hétfőtől nincs lehetőségünk befolyásolni a népszámlálás további menetét. Egyértelmű, e pár nap alatt csodára nincs esély, látványosan behozni a lemaradást már valószínűleg nem lehet, de talán valamit mégis meg kell próbálnunk, hogy végül ne azt legyünk kénytelenek elkönyvelni: nemhogy sokan, de még elegen sem vagyunk. Ne feledjük, ha a cenzus adataiból kiderülne, hogy még kevesebben vagyunk, a román politikum egy percet sem fog késlekedni, hogy szorgosan visszavágjon jogainkból, ahol arra lehetősége lesz.