Kuti János
Nem lehet tudni, miért akar NATO-főtitkár lenni Iohannis elnökünk, még mielőtt lejárna második elnöki mandátuma. Vagy látja, hogy honfitársainak elegük van belőle, vagy neki lett elege népéből. Esetleg arra gondol, hogy már megvalósított mindent, amit ígért, és nincs semmi tennivalója. Máris elkezdődött a spekulálás arról, hogy ki lehet az új elnökünk. Az elemzők szerint például a jelenlegi miniszterelnök, Nicolae Ciucă, aki katonaember volt. Ez már ilyen. A katonai vezetők, mint Ciucă, politikusnak mennek, és civil államfő lehet belőlük, a civilek, mint Iohannis, katonai (NATO) vezetőkké válhatnak.
Az elnökségért indulók között ott lehet Mircea Geoană is, aki a NATO főtitkárhelyettese, és egyszer már majdnem volt Románia elnöke, jobban mondva a választás estéjén néhány óráig azt hitte, hogy az, és pezsgőt is bontott annak örömére. Reggel arra a szomorú valóságra ébredt, hogy mégsem ő az elnök, hanem Traian Băsescu.
Van, aki úgy gondolja, hogy Laura Codruța Kövesinek lenne esélye az elnökségre, aki jelenleg az Európai Ügyészség főnöknője. Nem lenne rossz egy nő elnöknek, mert eddig mindig csak férfiak kaptak esélyt, és eredményeikkel nem nagyon dicsekedhetnek.
Az AUR-os (vagy aranyos) George Simion is pályázhat az elnökségre, akinek nőhet a népszerűsége, ha jó magyarellenes témákkal áll elő.
De ahhoz, hogy időnap és rendes mandátuma lejárta előtt elhúzzon az elnökségből Iohannis, NATO-főtitkárrá kellene felkenni. Ha nem, még egy évig minket fog boldogítani, nem a NATO-t. A jelenlegi NATO-főtitkár Jens Stoltenberg mandátumát meghosszabbították 2023 szeptemberéig. Sőt, ha főtitkárként hadat üzenne Oroszországnak, és kitörne egy NATO–Oroszország háború, akkor az minden valószínűség szerint az oroszok legyőzésével végződne, ami jól jönne az ukránoknak is. Az igaz, hogy csak amolyan járulékos veszteségként elpusztulhatna az egész világ is.
Iohannis megfelelne a katonai szövetség elvárásainak, mert oda főtitkárnak egy igazi civilt kell tenni. A Lépésről lépésre című önéletrajzi könyvében bevallotta, hogy a katonaság neki csak felesleges időtöltés volt. „A hadseregben nekikezdesz egyedül gombot varrni, és megvarrsz egy inget. Ezek az egyedüli dolgok, amit megtanultam a laktanyában” – dicsekedte.
Sajnálatos, hogy igen sok a vetélytársa. A NATO-főtitkári poszt betöltésére esélyesként emlegetik Litvánia elnöknőjét, Dalia Grybauskaitėt, aki meglehetősen oroszellenes, és terrorista államnak nevezte Oroszországot, miután az elfoglalta a Krímet. A volt nagy-britanniai miniszterelnöknő, Theresa May szintén esélyes lehet, mert ő is nő, és a NATO azzal, hogy nőt választ főtitkárnak, bizonyítani tudja modernségét és nyitottságát. Az észt miniszterelnöknőnek, Kaja Kallasnak is lehet esélye, mert nagyságához képest az ő országa segít a legtöbbet Ukrajnán. De a lehetséges jelöltek közt említik a volt horvát miniszterelnöknőt, Kolinda Grabar-Kitarovićot is.
Az Egyesült Államoknak döntő szava van abban, hogy ki legyen a NATO-főtitkár, de a többi „nagynak” is van beleszólása a dologba. Valószínű, tanulmányozták a görög történelmet és mitológiát, ezért hajlanak majd arra, hogy a NATO élére valamelyik amazont válasszák, hisz az amazonok olyan nők voltak, akik férfi módon küzdöttek.
Az ókori és középkori hadvezér-államférfiak még saját maguk vezették csapataikat és azok élén harcoltak. Ha később, (például) az első és második világháborúban is kimentek volna a csatatérre fiaikkal együtt az első vonalakba, a lövészárkokba, ahol a katonákat ették a tetvek és pusztították a járványok, nem csak az ellenség, lehet, hamarabb vége lett volna a háborúknak.
A mostani államfők megengedhetik maguknak, hogy ha elindítanak egy háborút, akkor levonuljanak bombabiztos óvóhelyeikre, és ott szorongassák az atombomba indítógombját – vagy megnyomják, ha úgy tartják jónak.
Jó lenne beleírni minden ország alkotmányába, hogy csak olyanok lehetnek államfők, akiknek hadköteles fiaik (lányaik) vannak, akikkel együtt, az első szállítmánnyal kell a háború poklába menniük. Akkor lehet, hogy nem is lennének háborúk.
