Persze, a vízben vigyáznak magukra: mindannyian úszómellénnyel felszereltek, noha jó úszók, igazán sportos emberpalánták. De a biztonság mindenek fölötti, így nincs is vita arról, hogy szükséges-e vagy sem az úszómellény. Ők mindannyian, mintegy húszan a sepsiszentgyörgyi Sport All Sportklub kis sízői, akik a téli szezon után is folytatják az edzést. Nyáron vízi sportokat is kipróbálnak, nemcsak a változatosság és a kaland kedvéért, hanem mert hasznos, tanulságos is számukra, állóképességüket, egyensúlyérzéküket egyaránt fejleszti. Edzőjük, Vitus Huba tóparti segítőivel a kajakok s a kenuk világába is próbálja őket bevezetni e pár varázslatos besenyői napon, elmondva nekik, hogy előbbieket az északiak, az eszkimó fókavadászok fejlesztették ki, míg utóbbiak az indiánok életviteléhez köthetők. Ám a besenyői székely palánták csupán ismerkednek mindazzal, ami e vízi alkalmatosságokhoz kötődik. Nem finnyáskodnak, nem jajgatnak, hiszen télen a sípályákon már megtanulták azt, hogy a mozgás, a sport nemcsak örömforrás, hanem egészséges életforma is, s megszokták, hogy átázik a sínadrág, olykor fázik a lábuk a bakancsban. Ügyes, csodálatra méltó apróságok mindannyian, akik a téli, heti három síedzést követően hétvégeken versenyekre jártak, jó lélekkel, örömmel gyülekeztek szombatonként, vasárnap reggelenként hét órakor, s csak az bántotta némelyeket, ha nem állhattak dobogóra.

Mert ezt a legnehezebb megtanulniuk, hogy bár alaposan edzenek, szívvel-lélekkel siklanak lefelé a havas pályákon, nem mindig kerülhetnek ki dobogós győztesekként. Vagyis győztesek ők mindannyian, csak még nem érzékelik, hiszen elemis kisdiákokként, esetenként óvodásokként egyelőre tanulják, hogy dobogós győzelemhez munkára, kitartásra van szükség. Télen és nyáron egyaránt. S hogy a versenyszellem se lankadjon, hát nyáron is megmérettetéseken vesznek részt: kajakkal, szörfdeszkával, amivel csak tehetik. S apróságaink ezt jó kedvvel, derűvel, játékosan teszik. Hiszen gyermekek még, játszaniuk és örvendezniük kell, ám eközben mindig valami újjal, valami érdekessel szembesülnek. Besenyőn a nyárral és a vízzel ismerkednek, és eközben szinte minden perc fényképként marad meg lelkükben. A partról is látszik, hogy miközben nevetnek és egymással cseverésznek, mennyire odafigyelnek, hogy evezőjükkel jól „szúrják meg” a vizet, hogy ne boruljanak fel, s eközben haladjanak is. Kicsit még indiánoznak is, hiszen ez is e napok része, noha ma már nem annyira ismertek az egykor nélkülözhetetlen gyermekkori kellékek, az indiános könyvek és filmek, így aztán egy picikét azt is érezhetik, a Besenyői-tó olyan, mintha a legendás Ezüst-tó lenne...

S miután kilépnek a vízből, folytatják: néhányan játékkal, mások kerékpárra pattannak. Hónapok óta edzenek, hogy részt vegyenek a híres güdüci hegyikerékpár-versenyen. A Gyergyószárhegy melletti kis település évente várja a 6–60 év közötti kerékpárosokat, s idén a kis sepsiszentgyörgyi sízők is bekapcsolódnak, nem is akárhogyan. Besenyőről szinte egyenesen Güdücre utaznak, szombat estére Güdüctelepen tábortűz mellett melegednek, sátorban alszanak, vasárnap bringára pattannak, s lelkesen végigtekerik a gyermekek számára kijelölt hat kilométeres távot.

Örömmel és dobogós helyezésekkel térnek haza Güdücről. Nemcsak a hegyi-kerékpározás újszerű élményével és a gyergyói tájjal, hanem egy újabb megmérettetés hangulatával gyarapodva. Eközben gyermekként ujjonghattak utazásnak, kalandnak, megpróbáltatásnak, szurkolásnak egyaránt. Számukra mégis a játék, a közös és sportos együttlét, az igazi gyermekkor élménye marad meg. Arról még fogalmuk sincs, hogy ők bizony olyan pajkos és derűs gyermekek, akik kitartásukkal, következetességükkel életunt felnőtteknek is példát mutathatnak, hiszen ha valaki elgyötörtnek, kedvtelennek érzi magát, hát érdemes ezekre a 6–12 éves sportos csemetékre gondolnia, akik egy hétig tartó komoly felkészülés után úgy vonultak versenyezni Besenyőről Güdücre, mintha csak a szomszédba mentek volna játszani...