Nem, ne aludjunk most. Vannak konkrétabb célok is, százalékokkal, például a korai iskolaelhagyás és a funkcionális analfabetizmus visszaszorítása. És nagy változásokat is terveznek: a félévek eltörlése után módosul a nyolcadikosok továbbjutási számítókulcsa, az érettségi, a tanterv, kötelező lesz az óvoda, megszűnnek a tanfelügyelőségek, de születnek új intézmények. Mondhatni, kő kövön nem marad a jelenlegi rendszerből, ami a hazai oktatás eredményességét tekintve nem tűnik nagy bajnak – csakhogy az sem meggyőző, amit helyette kínálnak. A most konkretizálódó elnöki reform ugyanis – bár állítólag rendkívül széles körű konzultáció előzte meg – a szakmabeliek tetszését nemigen nyerte el, nélkülük pedig bajos lesz életbe ültetni.

Ha egyáltalán eljutnak odáig. A ráérős készülgetés után a két új tanügyi (egyetem előtti és felsőoktatási) törvény elfogadására és alkalmazására hirtelen nagyon feszes ütemtervet szabtak – egy bő esztendőt mindenre, beleértve ebbe az intézmények átszervezését és az új tantervek kidolgozását is, hogy jövő ősztől már eszerint induljon a tanév (abban az országban, ahol a régi, ismert és bejáratott rendszer minden évben megkésett az esedékes tankönyvek kiadásával) –, csakhogy ez aligha fog ilyen gyorsan menni. A szoros határidők magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy Klaus Iohannis még látni akarja munkája gyümölcsét, mielőtt megpályázza a (jövőben megürülő) NATO-főtitkárságot, de a pártoknak messze nem ilyen sürgős (maga az államfő is politikai okokkal magyarázza, hogy ennyi ideig húzódott a dolog), és nem is kellene összecsapni az ilyen horderejű jogszabályokat, habár a türelmetlenség is érthető: az előző, akkoriban kitűnőnek mondott oktatási törvény elfogadása szinte két évbe telt, ám jó néhány rendelkezését azóta sem alkalmazták, sőt, addig módosítgatták, hogy (kezdeményezője, Daniel Funeriu volt oktatási miniszter szerint) épp a lényege sikkadt el.

Járhat így ez a törvénycsomag is, hiszen Iohannis távozása után kit fog érdekelni a programja, amely több nehéz kérdést is nyitva hagy: megszünteti a falusi iskolák diákjainak hátrányát, ha a líceumi bejutásnál már kicsit sem fog számítani a négyévi általános, vagy ennek eltörlése csak súlytalanná teszi a többi tantárgyat? Egyáltalán, miért lehet különbség egy urlați-i és egy bukaresti tízes értéke között ugyanabban az oktatási rendszerben? Igaz­ságosabb lesz a főgimnáziumok saját felvételije a jelenlegi, a jegyek csökkenő sorrendjében való számítógépes elosztásnál? Végiggondoltak mindent, vagy most is élesben kísérleteznek a gyermekeken?

Az nem kétséges, hogy újra kell gondolni az oktatási rendszert az óvodától a doktori képzésig, de épp az iskolák mélyre esett színvonala tanúskodik arról, hogy ez mennyire fontos a román politikai osztálynak. Ott kellene kezdeni a reformot.