A testbeszédet mindannyian alkalmazzuk, kivétel nélkül, még akkor is, ha nem tudunk arról, hogy mikor, hol, épp mit közvetítünk vele. Mert minden ott van a mozdulatainkban. Sokszor köszönőviszonyban sem vagyunk a kimondott szavainkkal, ilyenkor árulnak el testünk apró rezdülései. Egy fejmozdulat, egy ökölbe szorított kéz vagy tétova helyben topogás, egymásba font karok sokkal többet elárulnak rólunk, mintsem gondolnánk. A testünk nem hazudik, túlmutat a kimondott szavakon. A tekintetről nem is beszélve. Ezért tartom a világ második csodájának az emberi testben rejlő lehetőségeket.

A zene, az Isten áldotta hang, az emberi test csodái a legelemibb, legközvetlenebb úton érnek el hozzánk. Talán ezért is állok én így ezekkel a dolgokkal. Ahogyan telik az idő, egyre nagyobb bennem a hiányérzet, hogy mi minden kimaradt az életemből. Hogy mennyi dolog van, amire rácsodálkozom, amin kívül rekedtem, és ez már így is marad. Mert, persze nem voltak meg a hozzájuk való képességeim, és mert más utakat jártam. Azokon az utakon sok mindent megéltem, és hálás vagyok mindenért. És hátha majd egyszer, egy másik életben… de ne vigyem el a történetet. Ami nem is igazán történet még, mert sok minden tolong a fejemben, de azt tudom pontosan, hogy ez a több minden nagyon is összefügg.

Az elmúlt napok élményeit próbálom összegezni, és mivel nagyon erősek voltak, kínlódom a szavakkal. Ha most látná valaki, hogy miket produkálnak a mozdulataim…! Szerintem türelmetlenségről árulkodnak, és bizonytalanságról, hogy nem tudom elég jól megfogalmazni, amit szeretnék.

Az elmúlt napokban újra találkozhattam az emberi test, a zene, a hang csodáival. A Flow fesztivál és két jótékonysági koncert, előadás kapcsán. Egyikről sem tisztem valamiféle szakmai beszámolót írni, de azt elmondhatom, hogy azóta is az jár a fejemben, hogy mennyi tehetség, jó gondolat, jó értelemben vett alázat, munka, emberség, szeretet és biztos, sok minden egyéb kell a csodák kiteljesedéséhez. Amelyekben az elmúlt napokban részem volt. Bocsánat, hogy mekegek-makogok, de még nagyon friss a sok élmény. Lehet, hogy időt kellett volna hagynom a letisztuláshoz, de türelmetlen vagyok. Hogy kimondjam újra, bármilyen ijesztőnek látszik a világ, azért mégiscsak élhető. A két jótékonysági előadást meg szinte szégyellve illetem a jótékonysági kifejezéssel. Ennyi jó energia, összefogás, szeretet, mindent szétfeszítő életakarás, életöröm, az érintettek részvételével is…!

Kíméletes, jó utat a biztos gyógyuláshoz!