Farkas Réka
Rég nem láttunk ilyen képsorokat a román tengerpartról: kevés turista, üres napozóágyak, s mindez nem májusban vagy szeptemberben, hanem július (és a szezon) kellős közepén. Mi történhetett? Hisz tavaly a járványhelyzet ellenére mint a heringek, egymás hegyén-hátán nyaraltak a Fekete-tengernél honfitársaink, most pedig nem a part, hanem a határátkelők, repterek zsúfoltak, a többség Bulgária, Görögország, Törökország felé veszi az irányt. A román tengerparti turizmust jószerével csak az állam által biztosított vakációs jegyekkel nyaraló közalkalmazottak tartják életben, s a hétvégére érkezők, akik a fővárosi hőkatlanból menekülnek ide két-három napra. Nyaralásra ők is inkább külföldi úti célt választanak.
Hogyan jutottunk idáig? – merengenek a televízióstúdiókban a mindenhez értő elemzők, szakértők. És beszélnek a képsorok: a víz felszínén úszó, bűzlő algákról, a szemetes strandokról, az összevissza építkezésekről, a betonrengetegről, no meg az árakról, melyek azok kedvét is elveszik, akik esetleg még töprengtek a román tengerparti nyaraláson. Kiderül, soha nem volt átfogó elképzelés e turisztikai célpont felvirágoztatására, aki kapja, marja (no, meg akinek megfelelő kapcsolata van) alapon adták el, építették tele, senki nem foglalkozott az észszerű, hosszú távú fejlesztéssel, csak azzal, hogy a szezon két hónapja alatt minél többet kaszáljon. Arra gondoltak, a románok úgyis a román tengerparton nyaralnak, csakhogy kiderült, nincs igazuk. Jó tíz éve megkezdődött az átáramlás Bulgáriába, ahol 50–100 kilométerrel arrébb ugyanannak a tengernek a partján kevesebb pénzért sokkal jobb minőségű szolgáltatások várták a nyaralni vágyókat. Megfelelő válasz erre sem érkezett. Tovább zsúfolták a legfelkapottabb Mamaiát, puccosabbá tettek néhány szállodát, felhúztak még pár százat, bevezették az all inclusive szolgáltatást, egy kicsit minden drágább lett, de a minőségen valahogy nem sikerült javítani. Bulgáriában nincs algával tele a tenger, kagylókkal, csikkekkel, sörösdobozokkal és műanyag palackokkal a strand, sok a zöld, kellemesebb, kényelmesebb, s ami fontos szempont: olcsóbb.
A tengerparti turizmusban érdekeltek általános lejáratókampányról beszélnek, szerintük ez az oka, hogy jóformán a hétvégékre redukálódott népszerűségük. Mindenki panaszkodik, de a helyzet jobbításán mintha senki nem ötletelne. A kormány mossa kezeit, nem az ő dolga (?) stratégiát kitalálni az ország legnagyobb turisztikai aranybányájának felvirágoztatására, kegyesen januárra halasztotta a vendéglátóipar áfájának emelését, s mivel a vakációs jegyekkel úgyis nagyot segítettek az ágazaton, más tervük, elképzelésük nincsen. Vagy lehet, hogy van, csak nem tudunk róla, most szülik valamelyik minisztériumban. Abrakolnak, nem is a hegy alatt, hanem a meredekben – itt is, akárcsak a mezőgazdaságban, ahol hatalmas aszálykárokra volt szükség, hogy végre valamennyi pénzt szánjanak öntözőberendezésekre.
Elszalasztott lehetőségek sokasága, kudarcok, melyekért mindig más a hibás, a felelős.
