Kissinger – aki Richard Nixon republikánus elnök külügyminisztere volt – kifejtette: a mai napig számos politikus fordul hozzá tanácsért, s már számos kötete jelent meg történelmi-politikai témában. Legutóbbi kötete hat politikai szereplő arculatát és különböző metódusait mutatja be. A Der Spiegel újságírójának kérdésére hangsúlyozta, hogy ezek nem „követendő példák”. „Nem receptkönyvet írtam a nemzetközi kapcsolatokhoz” – fogalmazott Kissinger, s hozzátette: minden krízishelyzet más, hiszen minden országnak más történelme van. „A világban mindig van konfliktus, ez nem újdonság, de mindig lehet tanulni mások helyzetéből.” Szerinte például Putyin leginkább Nyikita Szergejevics Hruscsovra, a Szovjetunió volt vezetőjére hasonlít elődei közül. Hruscsov ugyanis – így Kissinger – arra vágyott, hogy figyeljenek rá, és őt egyenrangú félként, országát pedig egyenrangú nagyhatalomként kezeljék. Putyin azonban, Kissinger szerint, „kevésbé impulzív, mint Hruscsov volt, de sokkal sértődöttebb és kimértebb”.

A kérdésre, miszerint – filozófiailag is, de leginkább Ukrajnára vonatkozóan – jobbnak látja-e az erőviszonyok stabilitását szem előtt tartani a „normatív erkölcsi alapelvekkel” szemben, Kissinger az úgynevezett status quo ante példáját húzta elő mint a háború lehetséges lezárását. Ez azt jelenti, hogy a megtámadott ország a területének 93 százalékát megőrzi, ami jelzi, hogy az ország elleni agresszió nem volt sikeres. A maradék hét százalék tárgyalási alap, s Ukrajna esetében ezt a február 24-ei frontvonal állapotához kellene mérni: eszerint a kelet-ukrajnai Donyec-medence és a Krím félsziget képezné az egyeztetések tárgyát. Ezeken a területeken ugyan kérdéses volna a tűzszünet megvalósíthatósága, fogalmazott Kissinger, ám emlékeztetett arra, hogy Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij is hasonlóan gondolkodott a háború kimeneteléről. A The Financial Times brit napilapnak nyilatkozva az ukrán elnök úgy fogalmazott, hogy a status quo visszanyerése „hatalmas győzelem” lenne Ukrajna számára, s diplomáciai eszközökkel harcolnának tovább a kérdéses térségekért. Henry Kissinger méltatta a szuverenitás fontosságát is, amely szerinte az ukrajnai a háborúban is jól érzékelhető, szerinte ugyanis „Putyin egyértelműen alábecsülte, hogy milyen mértékű ellenállással találja majd szemben magát”. Mint fogalmazott, a szuverenitás eszméjén alapultak az európai nemzetközi viszonyok is, és ebből fejlődött ki a nemzetközi jog legalitása. De aláhúzta azt is, hogy a jelenlegi helyzetben a szuverenitás alapelve „mindent elsöprővé” vált. „Ez pedig már csak a kulturális különbségek miatt is problémás lehet, hiszen a jelenlegi helyzetben is látható, hogy nem csak a világban, de régiónként is eltérő hierarchikus értékrendek léteznek” – fogalmazott.

A volt politikus ugyanakkor aggodalmát fejezte ki Joe Biden hivatalban lévő amerikai elnök március végi kijelentését illetően, miszerint „Putyin nem maradhat hatalmon”. Kissinger szerint ez „nem volt körültekintő mondat”.

Kissinger a fennálló ukrán–orosz konfliktushoz kapcsolódóan kijelentette, hogy támogatja ugyan a NATO és az Egyesült Államok orosz agresszió letörésére irányuló törekvéseit, s megérti, hogy Ukrajna további kisegítést és eligazítást kér, de bárhogyan is alakuljon az ukrajnai helyzet, Oroszország és Európa viszonyát is rendezni kell. Különösen fontosnak tartja, hogy Ukrajnában visszaálljon a háború előtti rend. Az erőviszonyok egyensúlyának jelenlegi megborulása szerinte nemcsak lokális, hanem globális problémává „nőtte ki” magát, és kérdésessé vált, hogy Oroszország képes lesz-e koherens kapcsolatot fenntartani Európával.