Egy hangfelvételből az derül ki, hogy Chesnoiu miniszter úr (három másik jelölt mellett) Daea egyik ismerősének is kiadta egy tízezer lejes fizetéssel járó tanácsadói állás elnyeréséért kiírt vizsga tételeit. És még arra is figyelmeztette az „idióta csalókat”, ne tízesre írjanak, hogy ne lógjon ki a lóláb. Az érintettek persze tagadnak mindent.

De a lényeg, hogy „Petrica Daea bácsi” személyében kaptunk egy régi-új mezőgazdasági minisztert, aki megnyugtatott, hogy habár nálunk is szárazság van, és az egész világot élelmiszerkrízis fenyegeti, attól azért nekünk még meglesz a kenyerünk. Megmondta, hogy a mezőgazdászok nem állnak le a munkával, és azt teszik, amit kell, hogy a románok megkapják azt, ami nekik jár, és azt ehessenek, amit szeretnek. Gondok, persze, vannak. A szárazság miatt a növények nem nőnek, a válság miatt a termelési költségek viszont nagyon is. Motorina nem terem a földeken, azt a gazda maga is úgy veszi, s a világpiacon meg hiába esik a kőolaj ára, idehaza egyre csak drágul az üzemanyag. (Milyen jó lenne, ha a kertben hűs vizet adó mellett kőolajjal is lenne kút!) A költségek meghatározzák a kenyér árát. Nem lehet azt kérni, hogy a kenyeret önköltségi áron alul adják, mert akkor csőd lenne, kenyér viszont nem. Az újságírók megkérdezték a minisztert, mennyiért veszi a kenyeret, amire azt válaszolta, hogy 2,5–4,5 lejért, de akár 5–6 lejt is fizetne, mert tudja, hogy nehezen előállítható.

Az Európai Bizottság korábban engedélyezte a rovarok élelmiszerként vagy élelmiszer-alapanyagként való használatát. Eddig három ilyesmit jelöltek meg fogyaszthatónak: a lisztbogárlárvát, a vándorsáskát és a házi tücsköt. Az első kettőt nem is sajnálom, de ha megesszük a házi tücsköket, akkor éjjelente ki fog nekünk hegedülni? Megkérdezték Daeát, hogy erről neki mi a véleménye, ő pedig megmondta: senki nem kötelezheti a romániai polgárokat, hogy a hagyományos ételek helyett sáskát vagy csótányt egyenek.

Pedig szárazság van, és kevés búza, repce, kukorica terem, sáska viszont van épp elég, Tulcea megyében például kéretlen bár, de sokfelé ők végzik el az aratást.

Jó lenne ingyenes tanulmányi kirándulásra vinni Délkelet-Ázsiába azokat, akik egy itthoni kirándulást sem tudnak megengedni maguknak, hogy tanulmányozzák az ottaniak szokásait, s tanuljanak meg főzni tücsökkel-bogárral és mindenféle tengeri herkentyűvel, hogy ha majd itthon nem lesz húsra pénz, akkor fehérjepótlásra a rovarkosztot be lehessen vezetni. Ám Daea megmondta: „Én agrármérnökként rendszerint küzdök a csótányok ellen, nem eszem őket. Az ilyen dolgok nem működnek, mivel természetellenesek… Nem kell letérnünk a járt útról, mivel úgy tapasztaltam, hogy amikor így teszünk, hibát követünk el.” Különben a sáskák növényevők, és a szárazságban azok is éhen halhatnak, ezért bizonytalan élelmiszerforrás ez a rovarfajta is. Nem tudni azt sem, hogy az ilyen beszédek miatt most az unió nem indít-e kötelességszegési eljárást Románia ellen.

A miniszter úr azt tanácsolja, hogy térjünk vissza a puliszkához (bár a szárazság miatt a kukoricatermés is bizonytalan, mint a macska vacsorája). Ebben csak az a jó, hogy a puliszka az ilyen háborús időkben teljesen veszélytelen étel, mert köztudottan nem robban. Daea úr különben nem kényes ember, étkezett már traktorkeréken is, járta a mezőket, és munkakönyvében már 52 ledolgozott év szerepel, ő azonban – mint mondta – száz éve van a munka mezején, mert napi nyolc óránál kevesebbet soha nem dolgozott. (Ahogy mondani szokták, 24-ből 25-öt dolgozott úgy, hogy egy órával korábban kelt fel.)

Most biztosan szobrokat fog állítani az aszályban elhullt juhoknak, amelyeket még 2017-ben nevezett élő szobroknak, és mint régebben, most is tovább üldözi (még a fürdőmedencék partjairól is) a védett, de nagy halpusztító hírében álló kormoránokat.