Farkas Réka
Románia soha nem szabadul meg sajátos és egyedi találmányától, a különleges nyugdíjak intézményétől. Hiába kéri, követeli, szabja feltételül az Európai Unió, fölöslegesen esküdöznek a politikusok, amikor gyakorlati lépésre kerülne sor, mindig találnak kibúvót, vagy olyan megoldással rukkolnak elő, amely biztosan elbukik az Alkotmánybíróságon. Hogyne bukna, hisz a taláros testület tagjai maguk is érintettek.
Hetek óta zajlik a szópárbaj arról, hogy a katonák és belügyi alkalmazottak nyugdíja speciálisnak tekinthető-e, vagy szolgálati juttatás, és így nem esik az EU által követelt megvonások alá. Utóbbit állítja a honvédelmi és belügyminiszter, ezt ismételgeti a kormányfő, aki maga is havi 20 ezer lejes nyugdíjat vesz fel a hadseregben töltött évei okán. Védik magukat, barátaikat, alárendeltjeiket.
Romániában a speciális nyugdíjak rendszerét a 90-es évek második felében kezdték kialakítani, jobbára politikai megfontolásból. Elsőként a bírák kerültek a kiváltságos kasztba, arra hivatkozva, hogy a törvény tiltja nekik más tevékenységek folytatását, például a vállalkozást, nem gyarapíthatják vagyonukat, így időskorukban csak az állam által nyújtott járandóságból kell megélniük, legyen hát az tetemes, hogy ne szembesüljenek gondokkal. Arról azonban nem szólt a fáma, hogy már a tetemes fizetésük utáni hozzájárulás is tisztességes nyugdíjat jelentene, s arról sem, hogy eme kedvezmény aligha csökkentette a korrupcióra való hajlandóságot, hisz hány meg hány esetről tudunk (és mennyiről nem), amikor kenőpénzzel billentették erre vagy arra Iustitia mérlegét. Hiába volt a kiemelt nyugdíj ígérete, az anyagi biztonságot nem egy bíró inkább maga teremtette meg.
A bírák után következtek a katonák és belügyi alkalmazottak, a titkosszolgálatoknál dolgozók (köztük az egykori szekus tisztek is!), majd a parlamenti képviselők és szenátorok, s hogy igazság legyen, a polgármesterek és alpolgármesterek, megyeitanács-elnökök és helyetteseik. Az érv minden esetben ugyanaz volt, a haza szolgálata mellett nincs lehetőségük saját jólétükről gondoskodni, jár nekik időskorukban az állam részéről a különleges juttatás. A honatyáknak, helyi és megyei vezetőknek szánt többletet – a közvélemény nyomására – utóbb törölni akarták, de természetesen az Alkotmánybíróság nem engedte. Hogy is tette volna, hisz holnap ők is hasonló sorsra juthatnak!
Jelenleg Romániában több mint 200 ezren kapnak különleges nyugdíjat, ami nemcsak azért speciális, mert nem arányos az évek során befizetett összegekkel, hanem azért is, mert gyakran tízszerese, hússzorosa egy átlagpolgár időskori járandóságának. Pedig a haszonélvezők mind a legjobban kereső kategóriába tartoznak, tisztességesen kiszámított nyugdíjuk is jelentősen nagyobb lenne az átlagnál. De tudjuk, akinek sok van, annak mindig több kell.
És azt is, szemfényvesztés csupán minden kísérlet eme többletjáradékok eltörlésére, amíg olyanoknak kellene megszavazniuk, akik maguk is érintettek.
