A 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Jakabffy Elemér politikai koktél placcának vendégei Tamás Sándor, Borboly Csaba és Péter Ferenc, azaz Kovászna, Hargita és Maros megye tanácselnökei voltak. Úgy fogalmaztak, bár nem minden esetben esik egybe a három megye érdeke, de jóval több köti össze, mint ami elválasztja őket. Partnerek minden olyan ügyben, amely Székelyföldet előreviszi – mondották. Arra a felvetésre, hogy mi lesz akkor, ha a régiósítás megvalósul és a három székely megye egy közigazgatási egységet fog alkotni, ki lesz annak vezetője – félig viccesen, de kicsit komolyan –, Borboly Csaba azt mondta, Péter Ferenc, Tamás Sándor pedig mosolyogva rábólintott.
Vannak sikertörténetek
Kovács-Bíró Blanka, a Krónika háromszéki tudósítója bevezetőjében úgy fogalmazott, jó, hogy elkezdtünk visszatérni a régi kerékvágásba, és folytatódhat a székely együttműködés. Ezt többször próbálták akadályozni, sokszor sikerült is célt érniük a gáncsoskodóknak, de azért vannak sikertörténetek is. Ezek közé sorolható a Székelyföldi Kerékpáros Körverseny, a grafikai és a fotóbiennálé, a Székelyföld Napok, sőt, még közös tanácsülések is voltak. Ezt követően feltette a résztvevőknek a kérdést: a koronavírus-járvány utáni nagy leállást követően hol tart a három székely megye közti együttműködés?
Borboly Csaba szerint talán nem olyan látványos a megyék közti kapcsolattartás – nincsenek közös sajtótájékoztatók minden apró eseményt követően –, de különböző szinteken igenis gyakori a közös munka. Olyan gyakori, hogy az már rutinnak számít. Azt sem kell zokon venni, ha egy-egy jelentősebb eseményről egyikük-másikuk hiányzik. „Attól még lehet Székelyföldön rendezvény, hogy a csengőt nem a három megyei tanácselnök rázza, és azt gondolom, ez a normalitás. Az a normalitás, hogy Székelyföldön hármunk nélkül is mennek a dolgok, az intézményeink összedolgoznak, egyházaink és településeink is. A mi dolgunk egyre inkább az, mint egy jó szülőnek, hogy egy lépést hátrébb lépve segítsünk, ösztönözzünk” – mondotta a szomszéd megye vezetője.
Tamás Sándor elmondta: Hargita megye tanácsával közösen szerették volna kiépíteni, a közös hulladékgazdálkodási egyesületet, de a jogszabályok miatt külön úton kellett folytatniuk. Remek dolog viszont, hogy kulturális téren sikerült együttműködni, mert ennek identitáserősítő hatása fontos. Jelentős előrelépés történt útépítés terén is: legutóbb az erdővidéki úthálózatot úgy tervezték meg, hogy abban Hargita és Brassó megye is részt vegyen. Közösen léptek medveügyben, és hamarosan lesz együttműködés erdészeti és vadászati téren is. „Időközben rájöttünk, főleg elsősorban mi, háromszékiek, hogy egymagunkban kevesek vagyunk. Én nem azt mondom, hogy vannak korlátaink, mert az elképzeléseink korlátlanok, viszont helyesen fel kell mérnünk saját lehetőségeinket és saját terveinket is. És kétségtelen, hogy egy sor olyan kérdésben, amelyben talál a szó Hargita és Maros megyével, együtt kell működnünk. (…) Igen, világosan el kell mondani, hogy ebben a műfajban, amelyben dolgozunk, ebben érdekek is vannak, vannak politikai érdekek, és vannak gazdasági, fejlesztési érdekek, ilyen például a vidombáki repülőtér kérdése. Erről volt is vitánk Péter Ferenccel, hogy mi, háromszékiek miért nem a Maros megyei repülőteret támogatjuk. (...) Nekünk az az érdekünk, hogy a vidombáki repülőtér is működjön a marosvásárhelyi repülőtér mellett.”
Nem versenytársak: partnerek
Péter Ferenc első mondatával tisztázni kívánta: Maros, Hargita és Kovászna megye nem versenytársa, hanem partnere egymásnak. Úgy véli, jó az, hogy mindegyiküknek van jól kihasználható erőssége. Nem kell minden kórházba szívátültető központ, elég egy, mert manapság akár helikopterrel is szállíthatóak a betegek – szemléltette, mire gondol.
Jelentős kérdésnek mondotta a közös útfejlesztést és infrastrukturális beruházásokat. Minél több megyei útra van szükség, mert kiemelt a szerepük a székelyföldi közösségek közti kapcsolatok erősítésében. Éppen ezért kicsit neheztel azért, hogy csak Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda között épül gyorsforgalmi út, és az nem fogja be Székelyudvarhelyet és Marosszéket. „Nem akarom most itt a szálkákat se kihúzogatni, se mélyebbre tolni, de nem tartom jó ötletnek” – mondotta, mert „azáltal így bizonyos területek perifériára sodródnak”.
Örvendetesnek nevezte viszont, hogy születendőben van egy olyan részvénytársaság, melyet a közbirtokosságok hoznának létre. Ettől azt várja, hogy „nagyon erős motorja” legyen a három megye gazdaságának és a kisebb közösségeknek.
Fejlődő Székelyföld
Tamás Sándor, Borboly Csaba és Péter Ferenc meggyőződését fejezte ki: a következő tíz-húsz évben fejlődni fog Székelyföld, olyan hely lesz, ahonnan nemcsak kevesebben fognak elmenni, de egyre többen fognak visszatérni. Ebben szerepe lesz annak is, hogy az emberek látni fogják, kinél van a teljesítmény, és a közösségek élén állók miként képesek összehangoltan cselekedni helyben és országosan is. Leáldozóban azon „cirkuszisták” csillaga, akik „két téglával verték a mellüket, és néhány szimbolikus nagy akcióban az összes politikai sikerüket és teljesítményüket ki akarták domborítani. A közösségi média, a tájékozottság már a politikust visszahozza az élő hús-vér emberek közé, bárki láthatja bárhonnan, hogy kinek mi a teljesítménye, és lehetett volna-e több ez, vagy nem” – jelentette ki Borboly Csaba.
Tamás Sándor a három megye „sikersztorijának” mondotta, ami a mezőgazdaság és vidékfejlesztés terén történt. Székelyföldre rengeteg európai uniós pénz jön, ami a kisgazdaságokat és a hegyvidéket segíti. Hasonlóképpen jelentős fejlesztést lehet elérni az Anghel Saligny kormányzati program által biztosított forrásokkal: a következő négy-öt évben a három székelyföldi megyébe mintegy három és fél milliárd lej fog érkezni.
Péter Ferenc a turisztikai fejlesztéseket emelte ki: csak Szovátán annyi vendég megfordul, mint néhány megyében összesen, hasonlóképpen Segesváron is. Hargita és Maros megyében rengeteg a szép vidék, kastélyok akadnak szerteszét, és folyamatosan épülnek új szállodák is. A közeljövőben kilenc, magyar állami segítséggel épült szállodát fognak átadni – mondta.
Növekvőben a gazdák szerepe
A halaszthatatlan ügyei miatt távozó Borboly Csaba helyét Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke foglalta el, aki megvalósítás előtt álló programokról ejtett szót. Mint mondotta, megpróbálják összefogni a hat egyesületbe tömörülő, mintegy ezer székelyföldi méhészt, hogy közös terméket hozzanak létre, a székely méz pedig „egységes üvegben, egységes dizájnnal és nagyon komoly marketinggel” kerüljön értékesítésre.
Hasonlóképpen tenni kívánnak azért is, hogy hegyvidéken és a hegyi kaszálókon megtermeltek – biotermékként eladva – értékesebbek legyenek: a gazdák számára képzést biztosítanak az átállás érdekében, segítik, hogy az adminisztrációs akadályokat sikeresen vegyék, és támogatják őket az értékesítésben is.
Számba vettek közel ezer fiatal gazdát: tudják, ki mivel foglalkozik, mit fejlesztene, mire pályázna, milyen képzettsége van és milyenfajta segítséget igényelne. Becze örömét fejezte ki, hogy mindhárom megyei vezetés kész a gazdákkal való együttműködésre, így ezek a programok „pörögnek”, a tervek pedig megvalósulhatnak.
Milyen a székelyföldi jövőkép?
Péter Ferenc úgy vélte, a következő esztendőkben erősödni fog a közigazgatási és gazdasági együttműködés. Az uniós pályázatok sok pénzt hoznak a vidékre, de szükség lesz a román és magyar kormány hathatós támogatására is ahhoz, hogy országos szinten példaértékű fejlődést lehessen elérni ahhoz, hogy „óriási erővel dübörögjünk” és a „székely brand” erős legyen.
Tamás Sándor szerint a siker titka az, hogy mindenki a maga helyén – falusi tanítótól a parlamenti képviselőig – szenvedélyesen dolgozik. Ha így cselekszünk, ma még megvalósíthatatlannak tartott ügyek valósulhatnak meg. Tíz éve még senki sem hitte volna, hogy be lehet mutatni az István, a király rockoperát székelyföldi művészekkel központi helyen, vagy hogy szuperkupagyőztes labdarúgócsapat lesz Sepsiszentgyörgyön – mondotta a háromszéki megyeitanács-elnök.
