A járvány és az utána következő drágulások, valamint a szomszédban folyó háború is hatással van az ágazatra, az idegenforgalomnak még a 2019-es szintre sem sikerült visszatornásznia magát, a kilátások pedig nem túlságosan rózsásak: kevés és rosszul képzett a munkaerő, magasak a költségek, változik a közönség összetétele, növekednek az elvárások, és bár tagadhatatlan a haladás, még van hova fejlődni – derült ki az elhangzottakból.

Alulról kell kezdeni az építkezést

A három székely megye össztermelésének alig 2,7 százalékát adja a turizmus, holott abban mindenki egyetért, hogy ez lehet az egyik kitörési pontja a térségnek – hívta fel a figyelmet már a beköszönő mondataiban László Endre, a Székelyföld Turisztikai Desztináció Management Klaszter elnöke, aki maga is vállalkozást működtet Sepsiszentgyörgyön. Felsorolta a szolgáltatók nehézségeit is: nincs elég emberük, mert a járvány alatt szünetelő tevékenység miatt sokan kerestek más állást maguknak, a szakirányú képzettséget nyújtó középiskolák és egyetemek pedig annyira elméleti oktatást végeznek, hogy az onnan kikerülő szakembereket a cégeknek még nagyjából egy évig kell tanítaniuk mesterségük gyakorlati oldalára. A munkaadók remélték, hogy az Angliába, Németországba, Spanyolországba, Magyarországra kivándorolt alkalmazottaik a járvány múltával hazatérnek, de nem ez a jellemző, ezért sokan kezdtek ázsiai munkaerő után nézni. László Endre szerint a vállalkozóknak is „észhez kell térniük”, jobban meg kell becsülniük a nekik dolgozókat, emellett pedig nem csak a szomszédba kell nézegetni, hanem távolabb is. Egyszer vége lesz a járványnak és a háborúnak is, használjuk ki ezt az időszakot a felkészülésre, mert kemény verseny lesz, és csak az marad meg, aki minőségi szolgáltatást tud nyújtani, át tudja kormányozni vállalkozását a hullámvölgyeken. Ehhez nem elég szép szállodákat építeni: ha rossz a környezet, hiányzik az infrastruktúra, a vendég sem jön. Ez történt a román tengerparton Mamaiával, amelyet fejetlenül „fejlesztettek”, s alakítottak zsúfolt lakónegyeddé, amely műstrandjai­val, zöldövezetek nélkül kevesek számára érdekes – figyelmeztetett. Kitért a turisztikai adó bevezetésére is: szerinte nem kell félni tőle, mert nem okoz drágulást, és azt a pénzt csak turisztikai célokra használhatják az önkormányzatok, így vonzóbbá tehetnek egy-egy helyet, ami jót tesz az üzletnek. László Endre szerint alulról kell kezdeni az építkezést, előbb helyi, megyei, regionális és országos szinten kell sínre tenni a dolgokat, ám ehhez jogi keret is kell, és a turisztikai célpontok menedzsmentjét szabályozó törvény csak egy hónapja született meg. Létre kell hozni egy országos turisztikai ügynökséget, adatokat kell gyűjteni a vendégek szokásait, igényeit illetően, ám ez jelenleg nagyon nehézkes. A vállalkozó azonban bízik abban, hogy jobbra fordulnak a dolgok: szerinte nincs világvége, csak okosan kell cselekedni.

Márkanév és célközönség

Az adatgyűjtés fontosságát hangsúlyozta minden hozzászólásában a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója, Guller Zoltán is, rengeteg számmal alátámasztva, hogy miért jó az, ha tudják, kik járnak egy gyógyfürdőbe vagy egy balatoni üdülőhelyre. Ők a szállásadóktól is kapnak adatokat, de a bankkártyahasználat és a telefonos helymeghatározás alapján is elég jól körbe tudják rajzolni egy adott célpont közönségét, így célzott reklámokkal keresik meg a lehetséges ügyfeleket. Arra a kérdésre, hogy milyennek látszik Magyarországról az erdélyi, székelyföldi turizmus, határozott választ adott: az ő vagy bárki más véleménye teljesen irreleváns, az a lényeges, hogy a szolgáltatók számokra alapozva, ügyfélkörüket jól megismerve építsék fel vendégforgalmukat. Ha például egy film hoz turistát, akkor jó, ha nem, akkor nem. A turisztikai márkaépítés is fontos, és nincs gond azzal, ha helyi, megyei vagy régiós márkák élnek egymás mellett (például Háromszék, Székelyföld és Erdély), de tudnunk kell, hogy mit akarunk, és tudnunk kell megszólaltatni a közönséget is. Különböző módon kell kínálni egy turisztikai csomagot Németországban, mint Japánban, de korosztályok, érdeklődési körök szerint is más-más lehet nyerő. Guller Zoltán egy Kárpát-medencei ajánlatot már életképtelennek tart: túl sok ország, túl sok nyelv, pénznem, kultúra lenne benne, túl kevés vevő lenne egy ekkora falatra.

Különböznek az igények

Székelyföld legnagyobb turistaforgalmát évek óta Szovátán jegyzik, 2019-ben 135 ezernél több látogatót és mintegy 420 ezer vendégéjszakát regisztráltak hivatalosan, ami Maros megye turizmusának közel felét jelenti – közölte Fülöp László Zsolt polgármester, aki azt sem hallgatta el, hogy az egyik gond megoldásával másik keletkezett: miután a kóbor kutyákat mind befogták, nincs, aki elugassa az utcán kóborló medvéket, pedig több van belőlük a kelleténél, a vonatkozó törvény megjelenésétől (tavaly ősztől) kezdve hat példányt szállítottak el máshova. Szovátán amúgy a vendégek 92 százaléka belföldi, és a legtöbben gyógykezelésre jönnek, ám az önkormányzat azokat is meg szeretné fogni, akik nem a gyógyulást keresik. E célból csúcsidényben minden este van valamilyen előadás, elő- és utószezonban pedig hetente; jövőre az amfiteátrum is felépül – sorolta az elöljáró. Elmondta még, hogy a tavalyi és idei drágítások hatását is érezni, és hogy kezdenek jobban elválni a vizek: van igény a luxusra és a kulcsosházakra is, ahol családok vagy baráti társaságok töltik egymással az időt. Fülöp László Zsolt szerint új adót csak úgy lehet bevezetni, ha cserébe kap is valamit a turista, egészében véve pedig jót tenne az ágazatnak egy hozzáértő miniszter, egy országos stratégia, rend vagy modell.

Vannak jó kezdeményezések

Hargita megyét Bíró Barna Botond, a megyei tanács alelnöke képviselte. Véleménye szerint „pénz, pénz, pénz” kell ahhoz, hogy a székelyföldi turizmus nagyobb hasznot hozzon és erősebb márka legyen, és ugyanazokat a gondokat nevezte meg, mint beszélgetőtársai, megjegyezve, hogy egységes nyilvántartási rendszer híján nincs pontos képük a helyzetről, csak sejtik, hogy ebben a zavarosban a szürke minden árnyalatában működik valami. Kitekintést is kínált, egyet a jövőre – Japánban már robotok fogadják a szállodai vendégeket, mert nincs elég recepciós –, egyet pedig arra, hogy megfelelő hozzáállással lehetséges a kitörés: a korábban elég szegénynek számító Andorrában ma évente 9 millió turistát fogadnak, és a nemzeti össztermék 80 százaléka az idegenforgalomból származik. Mert jó stratégiájuk volt, és megvalósították – vélekedett. Itthon is vannak jó kezdeményezések, duális vendéglátóipari képzés indult Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen, a Gasztroakadémia pedig túlmutat a kisrégión. Egyébként Hargita megyének a tengerparton kívül mindene van, ami látogatót hozhat (sőt, Székelykeresztúr mellett a tengerparti hangulatot is próbálják megteremteni), és ezt úgy igyekeznek népszerűsíteni, mint egy szupermarketet, ahol mindent egy helyen meg lehet találni. A mai turista élményekre vágyik, és egy bobpálya vagy a mini Erdély-park ezt nyújtja, ha pedig oda járnak az emberek, akkor ott lesz szállás és étkezési lehetőség, az egyik húzza a másikat.

A három székely megye amúgy ezen a téren együttműködik: Szabó Károly moderátor, a Visit Hargita igazgatója szerint adatokat ugyan nem osztanak meg egymással (nem is gyűjtenek, csak a statisztikai intézettől kapnak), de nagyon jó kapcsolatok alakultak ki a turisztikai szakemberek között, és amikor egy-egy nagyobb vásárra vagy rendezvényre mennek, együtt, Székelyföldként hirdetik magukat.

A sátor bejárata előtt mindhárom megye kóstolót nyújtott a saját turisztikai kínálatából, főként szórólapokkal és más kiadványokkal – Háromszék azonban egy olyan tandembiciklit állított fel, amelyen pedálozva a térség nevezetességei­ről készült tematikus kisfilmeket lehetett megtekinteni.