A kereszténység témakörét járják körül, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy az idei Tusványos mottóját: „van, ami örök”. Így vezette fel Érszegi Márk Aurél, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium Vatikán-szakértője azt a tusványosi beszélgetést, melyre a Lőrincz Csaba sátorban került sor Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, egyházdiplomata, végzett teológus, David Lloyd Dusenbury brit filozófus, eszmetörténész, író, a Danube Institute tanára, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke és Kerekes László, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség segédpüspöke közreműködésével.
Vallás, nemzet, család
Hogyan látják ma, az 1456-os nándorfehérvári diadal emléknapján a nyugati kereszténység helyzetét? – tette fel az első kérdést a moderátor. Semjén Zsolt szerint fontos tudatosítani magunkban, hogy az egyház nem azért örök, mert jól manőverezik a politikai, gazdasági, társadalmi viszonyok között, hanem mert metafizikai valóság. Kereszténység létezhetne Európa nélkül, de Európa nem létezhet a kereszténység nélkül, mert az európai civilizációt a kereszténység hozta létre többek között a görög kultúra, római jog, zsidó etika és teológia, Nagy Károly és a germán államszervezés építőköveiből. A mi világunk talán legfontosabb fogalma a személy méltósága, de ez abban a bibliai hagyományban gyökerezik, hogy Isten saját képmására teremtette az embert – mondta a miniszterelnök-helyettes. A mai konfliktusok gyökere, hogy a mainstream nyugati ideológia eldöntötte: a szép új világban a vallás eltűnik, vagy legfeljebb szabadidős magántevékenység lesz, mely klasszikus szabadkőműves gondolat. Ugyanilyen terv a nemzetállamok eltűnése és helyette a brüsszeli bürokrácia világhatalma, a harmadik pedig a család relativizálása. A brüsszeli delegáció kifejezetten keresztényüldözést folytat, amikor a keresztény valláshoz kötődő szobrokat el akarja tüntetni, de ez nem fog menni, mert az ember antropológiailag nyitott a lét határtalan horizontjára, az Istenről való gondolkodás mindig része lesz az életének. A nemzetek eltűnése szintén az ember antropológiai értelemben vett megcsonkítása volna, mert a nemzettől kapjuk a nyelvünket, gondolkodásunkat, kultúránkat, történelmi tudatunkat. A család relativizálása pedig nemcsak a Biblia értékrendjének, hanem a természet rendjének a relativizálása is a nemváltás által. Semjén szerint nem lehetséges nemet váltani, mert a fogantatáskor a kromoszómaszám alapján dől el, hogy valaki férfi vagy nő. „Lehet levágni, plasztikázni vagy hormoninjekciókat adni, de a kromoszómát nem lehet megváltoztatni” – fogalmazott.
Az értékmentő zóna
Kovács István kijelentette, a kereszténység vonatkozásában mi Székelyföldről úgy látjuk Európát, mint ahogy a Tisza lemérgezésekor a holtágak pangó, olykor mocsaras vizeiben élő halak látták a gyors vizű fősodorban élőket. Nekik ott látszólag sokkal jobb dolguk volt, mint a pangó mellékvizekben, de a méreg oda érkezett a leghamarabb, és végül ezeknek a hátországoknak volt köszönhető, hogy a Tisza túlélte a katasztrófát. „A kereszténység vonatkozásában a mi kelet-európai régiónk is ilyen értékmentő zónát jelent, ahonnan – miután majd levonul az Európát veszélyeztető pszeudovallások és ideológiák korszaka – visszaállhatnak az igazi értékek a fősodorba is” – fogalmazott. Mi megtanultuk a külső ellenségtől megvédeni magunkat, de sokkal nehezebb ellenállni a belső támadásoknak, melyek bontják már a várfalakat, hogy az iszlám és más külső ellenség elvégezhesse majd a dolgát. A legnagyobb veszélyt tehát a kereszténység oldalhajtásaiból, félreértelmezéseiből született ideológiák jelentik, amelyek az emberi létezés természetes rendjét is kimozdítanák a helyéből. Az unitáriusok a szabadelvűség szószólói voltak 1568 óta, de amikor már nem az istenkeresés szabadságáról van szó, és a szabadság egyfajta diktatúra álcájává válik, mely a kereszténység alapvető értékeit rabolná el, akkor nemet kell mondani. Sajnálatos módon az LMBTQ-kérdések nagyobb határvonalat jelentenek az amerikai unitárius testvérekkel szemben, mint amilyen a kommunista vasfüggöny volt – mondta még.
A Szentírás újraértelmezése
Kató Béla szerint ötszáz éve azt képviseli a reformáció, hogy a Szentírás legyen a zsinórmérték, ami szerint rendezzük az életünket, és a reformáció sok tekintetben gazdagította Európát, például az anyanyelvi kultúra szempontjából. István vezetésével ezer éve fordult a magyarság a nyugati kereszténység felé, és ez ugyancsak meghatározta a múltunkat. Ami eddig nyugaton szellemi síkon történt, az mindig 30–40 év múlva ért el hozzánk, de ma ez felgyorsult, minden áramlat azonnal átjön a média közvetítésével – mondta a püspök. A mi közösségünk azonban nem ment végig azokon a folyamatokon, amelyeket a Nyugat már végigjárt, ezért egyre nagyobb a feszültség közöttünk. Mi továbbra is hisszük és valljuk, hogy Isten igéje a zsinórmérték, a Nyugat azonban elkezdett mindent relativizálni, újraértelmezni, és már nem arra törekednek, amit a Szentírás képvisel, hanem arra, amit szerintük „a lélek mond”. A tolerancia lenne a kulcsszó, de ők nem tudják elfogadni a mi álláspontunkat. Kató Béla szerint a véleménykülönbség már odáig fajult, hogy egyre több a kizáró előírás: aki nem ért egyet a Nyugat álláspontjával, azzal megszakítanák a kapcsolatot.
Kerekes László arról beszélt, hogy a „régi ember” jobban kapaszkodott a természetfölöttibe, Istenbe, amikor érezte saját tehetetlenségét, a szekularizált ember azonban inkább a jövőre tekint, és a technika fejlődése nyomán úgy érzi, rendelkezhet saját magával, és abnormalitásba menő gondolatokat fogalmazhat meg. Mint mondta, Ferenc pápa szinodális útja kapcsán olyan feszültség alakult ki a német katolikusok körében, hogy egyes újságírók egyházszakadástól tartanak. Rendkívül veszélyes tehát az a megújulási törekvés, melyben az idők jelei mutatkoznak, és amely csak Isten segítségével oldódhat meg – mondta az elöljáró.
David Lloyd Dusenbury szerint mindaz, amit ma nyugaton látunk, az „önmagunk elfelejtésének politikai kényszere”. Mint mondta, Pál apostol azt írta levelében, hogy az úrvacsora által mindaddig kell emlékezni Krisztus halálára, amíg el nem jön a mindannyiunk által várt jövő. Ennek tükrében a kereszténység nyugaton és keleten is egy emlékezési kultúra gyakorlása, az egyháznak pedig fontos küldetése, hogy ellenálljon a politikai nyomásnak.
Az ukrán háború
Egy második kérdéskörben a háborúról értekeztek a meghívottak. Semjén mindenekelőtt abbeli meggyőződésének adott hangot, hogy „boldogok a békességre igyekvők”. Mint mondta, az egyes embernek és a közösségnek is joga van az önvédelemhez, és a béke nem pusztán a háború hiánya, hanem az igazságosság gyümölcse. Hangsúlyozta, hogy a háború kiindulópontja a kisebbségi jogok brutális korlátozása volt, amely ma kényes ügy, de ettől még igaz. Ahhoz, hogy igazságosságon nyugvó béke legyen, a kisebbségek jogainak biztosítása szükséges. Ezenkívül mindenkinek joga van a biztonságra – ukránoknak, a baltikumnak, Közép-Európának és Oroszországnak egyaránt –, a békéhez pedig olyan megállapodás kell, mely mindenki jogos biztonsági követelményeit garantálja.
Semjén szerint abszurd az a helyzet, hogy az uniós békealapból fegyvereket vásárolnak, és a szankciók tekintetében sem kellene elveszíteni a józan eszünket, hisz a Krím utáni szankcióknak csak annyi eredménye volt, hogy Oroszország felépítette a saját agráriumát, hatalmas gabonaexportőrré vált. Az orosz–ukrán háború legnagyobb nyertesei: az energiaszegény Kína, mely most olcsón juthat hozzá az orosz kőolajhoz, és az amerikai olajvállalatok. Oroszország is jól járt, a rubel árfolyama jelenleg nagyon jó. A háború legnagyobb vesztesei tehát az ukrán nép és Európa, ahol kezelhetetlen politikai, társadalmi, gazdasági folyamatok bontakoznak ki. Keresztény szempontból Magyarország mindent megtett Ukrajnáért, 850 ezer menekültet fogadott be, akik minden ellátást megkapnak. Semjén végezetül hangsúlyozta: Magyarország álláspontja mindenben egybeesik Ferenc pápa álláspontjával.
Az egyházi vezetők is elítélték a háborút. Kovács István szerint nem Putyin véráldozatok általi legyőzése jelenti a békét, hanem a háború megállítása, amiért imádkoznunk kell. „Büszke vagyok arra, hogy anyaországunk ennyire jól vizsgázott ebben a helyzetben, ez sokkal derekabb és Istennek tetszőbb békeszolgálat, mint a nyugati kórus, mely tankokkal és háborús eszközökkel megnyeretni akarja ezt a háborút” – fogalmazott. Kató Béla szerint egy ilyen konfliktust csak józan ésszel és belátással lehet befejezni, ha ez nem fog megtörténni, totális pusztulás lesz a háború vége. Kerekes László szerint az egyháznak kerülnie kell a politikát, de az ember védelmében fel kell emelnie a szavát.
„Egyházi tagságom és állampolgárságom folytán sem kötelességem egyetérteni a vatikáni nyilatkozatokkal és a Magyar Külügyminisztériummal, de azt tapasztalom, hogy mindkettő békésebb, kifinomultabb és észszerűbb, mint az Egyesült Államok külügyminisztériumának álláspontja” – tette hozzá Dusenbury.
