A Homoród mente lett végső hazája, de Háromszéket, Orbaiszéket soha nem felejtette el. Édesanyja, Gocz Erzsébet kollégiumi tanár famíliája Kovásznához kötötte, gyerek- és fiatalabb kora szülővárosához, Sepsiszentgyörgyhöz. Pro naturásként Homoród menti tanítványaival érkezett Háromszékre, akkor szorítottam vele először kezet, amit azóta el sem engedtünk, hiszen lapunknál, a Háromszéknél haláláig munkatársak voltunk: a világháló segítségével kapta tőlem a keresztrejtvényszövegeket Homoródszentpálon, s ugyanúgy jött vissza a kész fejtörő. Örömömet lelem ezekben – írta –, mert lélekben közel állnak hozzánk, ne menjünk ki a témákkal Háromszékről, akkor lesz igazi! Családjáról keveset mesélt, színész édesapjáról, Forrai Ferencről csak annyit, hogy hol van kolozsvári nyughelye. Kérésére négy lánya szorgalommal gyűjtötte a nagyvilágban az ásványvizes palackok címkéit nekem. Tibor tudta, hogy örömemet lelem benne.
A marosvásárhelyi pedagógiai főiskola matematika–fizika szakosaként végzett (1976-ban), ott ismerte meg feleségét, Ágnest, közösen oktatták a számtan–fizikát a szentpáli iskolában. Humorral ajándékozta meg mindig lapunk rejtvényfejtőit ünnepi alkalmakká vált rendszeres találkozóinkon. Otthoni tevékenységéről keveset tudtunk. Ő volt Homoródszentpál és Zsámbék testvérfalu-kapcsolatának aktív szervezője és mozgatórugója, szorgalmas tagja a Corvin rejtvénylapcsaládnak, tevékeny közéleti személyisége háromszékiként is a Homoród mentének. Az EMKE Szentgyörgyi István-, Hargita Megye Tanácsa Kájoni János-díjjal tüntette ki. Utolsó közös rejtvényünket már a kórházi ágyán készítette el. Életfilozófiáját leginkább egy Wass Albert-idézet foglalja össze: „Okos dolog, ha úgy teszünk, mintha a világ egy kicsit a mienk is volna. Rendelkezünk fölötte, tervezgetünk, s nem gondolunk arra, hogy vendégek vagyunk benne csupán... Az sem baj, ha utazásunkat nagyon komolyan vesszük s igyekszünk nyomot hagyni az út két oldalán azzal a gondolattal, hogy aki majd utánunk következik, nyomunkban járhasson. Jó, ha elhisszük, hogy amit ilyenkor cselekszünk, nem felesleges, s útjelző faricskálásainkat utánunk rajzó utasok meglátják, megértik, s talán hálával is gondolnak reánk. Jó, ha gondolkodás nélkül bele tudunk nyugodni abba, hogy minden, ami szép, érettünk van s velünk talán véget is ér.”
Soha nem koccintottunk el Forrai Tiborral egy pohár itókát, alkoholt nem fogyasztott. Lám, így is élhet egy barátság. Nyugodalmat leljen tested, Tibor, Homoród-vidék földjében.
