Vargha Fruzsina alpolgármester a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviseletében, jómagam és Albert Levente fotóriporter kollégám szerda este köszöntöttük fel a szentegyházi születésű, 35 éve Sepsiszentgyörgyön élő, életének 102. évét ünneplő Simon Anna nénit. Magas, egyenes derekú, csendes humorú, egészséges hölgy fogadott 71 éves István fia és 70 éves Anna Mária lánya társaságában.
Anna néni Trianonnal egyidős: 1920. július 26-án született iparos családban. Édesapja kovácsmester volt. Télen-nyáron csépelt, mert volt cséplőgépük. „Abból éltünk, volt egy kis föld is, de csak annyi, amennyi a családnak kellett. Nem voltunk gazdagok, de szegények se. A szülők korán meghaltak, még ma is meg tudom siratni őket. A legnagyobb nővérem 18 évesként lett a gazdaasszony, és a lányok, ahogyan nőttek, vitték a háztartást, amilyet tudtak, olyat.” Férjét Málnásfürdőn ismerte meg, aztán Zernyestre költöztek, később Tatrosra került tanítani, majd Oneşti-re helyezték 1950-ben, hogy újraszervezze a magyar iskolát. Ott született István fiuk, majd Anna Mária lányuk Szentegyházán látta meg a napvilágot egy évvel később. Pedagógus párja 64 éves korában hunyt el, és Anna néni jelenleg egyedül él.
Elmesélte, hogy mindenik testvére jó hosszas életet élt, jó géneket örököltek, mind megélték a kilencven évet, egyik nővére a százat is. Megélt jót is, rosszat is. Szavaiból kiderül, hogy megtanult elfogadni mindent úgy, ahogyan van: „Nem mondom, hogy nehéz volt, mert mindig olyan csodálatos emberek közé kerültem. A jó Isten megsegített és megajándékozott a hosszú élettel” – vallja Simon Anna néni, akinek csodálatos, tanulságos életére még visszatérünk.
