Az Opus 735 cím arra utal, hogy a tárlat a 735. az 1872-ben alapított múzeum regisztrált kiállításainak sorában. Az alcím – A háború nyomai az Esterházy hercegi kincstár műtárgyain – azt hangsúlyozza, hogy a kiállított, még roncsállapotú műkincsek a háború értelmetlen pusztításáról tanúskodnak.

Az Opus 735 című tárlaton, amelynek kurátora Pandur Ildikó és Pásztor Emese, mintegy hatvan műtárgy tekinthető meg. A kiállításon többek között fegyverek, dísztálak, serlegek, csészék, kupák és egy oszlopos asztali óra darabjai is megtekinthetők. A tárlat éke egy díszkancsó és tál Losonczy Antal és Báthory Klára címerével.

A török háborúk korában létrejött Esterházy-kincstár a 16. századtól egyaránt gyarapodott diplomáciai ajándékok, hozományok és tudatos művészetpártolás révén. Őrzési helyeként a török hódoltságtól, a harcoktól távolabb eső nyugat-magyarországi Fraknó sziklára épült vára szolgált évszázadokon át. A 17. század végén a családi hitbizomány részeként elidegeníthetetlenné vált az egyedülállóan gazdag, nemes és egzotikus anyagokból készült ötvösremekeket, ritka távol-keleti kerámiákat, török díszfegyvereket magában foglaló hercegi gyűjtemény, amelyben hadizsákmány is akad.

A kincstár válogatott darabjai az első világháború időszakában Budapestre, az Iparművészeti Múzeumba kerültek, ahol az Esterházy hercegek jóváhagyásával a két világháború között a múzeum állandó kiállításán voltak láthatóak. A második világháború utolsó hónapjaiban, Budapest ostroma idején a család a kincseket biztonságosabbnak vélte a budai Várban, a Tárnok utcai Esterházy-palotában elhelyezni, ám néhány héttel később az épületet bombatalálat érte, a romok alatt évekig rejtőztek eltemetve a kincstár egyedülálló ékességeinek szétroncsolódott maradványai.

A tárgyak egy része megsemmisült; a maradványokat Esterházy Pál herceg kérése szerint az Iparművészeti Múzeumba szállították. A múzeum restaurátorműhelyeiben azóta folyamatosan, nemzedékeken át, napjainkban is zajlik a konzervátori és helyreállítási munka.