Ez a ragadványnév a Székelyföldön számtalan településre talált, avagy talál még most is. Mi több, volt olyan család, ahol egy héten legalább egyszer az asztalra került a puliszka, de kemény munkák idején a kukoricalisztből készült alapételt naponta fogyasztották. Van, akinek egyszerűen a kedvenc étele, de jártak olyan idők is, hogy akarva-akaratlan folyvást helyettesítette a kenyeret. Alsó-Háromszéken a málé kifejezést inkább a süteményként ismert édes máléra vonatkoztatják, használtabb a puliszka kifejezés. Édesanyám gyakran készített kemény puliszkát, amely reggelre annyira megkeményedett, hogy kockára vágva zsírban-olajban megpirítottunk s édes vagy savanyú tejjel fogyasztottuk. Más kérdés az, hogy a leleményes és ügyes háziasszonyok sokféle módon el tudják készíteni, tálalják azt cukros mákkal, a legistenibb juhtúróval-tejföllel vagy pörkölttel, nehéz időkben hagymatokánnyal is megette falum népe.
Honfoglalók
Az Olt keskeny partszegélyén kellett fészket teremtenie magának annak a maroknyi magyar anyanyelvű népcsoportnak, amely a XVI. század végén a Cserei família és a miklósvári Kálnoky család alattvalójaként szorult mezei-erdei munkára, akárcsak a datki és olthévízi jobbágyfalvak, melyeknek lakói az alsórákosi Sükösd család tenyeres munkásai voltak. Ez a népesség azonban időközben keveredett a betelepült magyar és nemes székely családokkal, demográfiai összetétele ma már nem különbözik lényegesen a környező vidékek székely településeitől.
Hasonló módon alakult a szomszédos ágostonfalvi és mátéfalvi románság helyzete is, akik az Olt-kanyar vidékére települtek az erdélyi Mezőségről. A mátéfalvi falumúzeumban egy ortodox kántortanító bizonyította be nekünk, hogy az ide települtek román népviselete azóta sem változott egy jottányit sem, a népviselet és a vallás megtartó erő volt mindvégig. Mert hát az élet könyörtelenül megviselte itt mind a két nációt. Amikor a jobbágyfelszabadítás híre ide is elérkezett, a mátéfalvi románok nemzeti viseletben vonultak át Alsórákosra a dombon álló református templomba hálát adni – prédikálta ezt minden szabadságünnep alkalmával a néhai alsórákosi lelkipásztor, Imreh Barna.
Az Olt vize igen fontos volt az ürmösi ember számára, s mellette még el kellett férnie a Magyar Keleti Vasútnak is. A folyó mindig határt képezett a Királyföld és Székelyföld, a Barcaság és Erdővidék között. Olyan keskeny Ürmösnél az Olt-szűkület, hogy a látogatásunk idején javában épülő Brassó–Piski gyorsvasút hatalmas kanyarral – erdős-hegyes övezeten át – kerüli ki Ürmöst, Ágostonfalvát és Alsórákost is, s csak Mátéfalva után kapcsolódik rá a Magyar Keleti Vasút vonalára.
Hegyes-erdős területből jócskán jutott a falunak, megmunkálható termőföldből kevesebb. A község mögötti hegyvonulat sok érdekességet kínál az érdeklődőknek: különleges növénytakarót, a vadállatoknak élettérre, rejtőzködésre alkalmas erdőrengeteget, magányos sziklaformációkat, emléksziklákat, karsztforrásokat, sőt, kőfülkéket-barlangokat, országosan védett kövületlelőhelyeket, melyek mind védett értékek, és ne feledkezzünk meg a település semmivel sem kisebb értékű épített örökségről, templomairól, az ürmösi Maurer–Rákóczi reneszánsz udvarházról sem.
Unitárius templom
A zöld birodalmat
– ahogyan az erdőket, az erdő-mező területét nevezték a régiek – az ürmösi iskola biológia szakos tanárával, Gyerő Istvánnal jártuk be, tapasztalataink egy 2009-ben kiadott ürmösi falufüzetben nyomtatásban is megjelentek.
Sajnos, az Olt medrének szabályozási munkálatai miatt már csak emléke maradt itt a kockás kotuliliomnak, a fehér tavirózsának, és a vegyi üzemek által szennyezett Olt élővilága is szegényesebb lett. Az erdőtakaró mentette meg a ma élők számára az Ürmösi-Tepő-hegy vidékén még élő törpe nőszirmot és az árvalányhajat. Botanikai szempontból az erdők nedves aljnövényzete érdemel említést a páfrányok, az erdei pajzsika és a gímharaszt jelenléte miatt. Endemikus fajként él az ürmösi bükkösökben az erdélyi májvirág s a Boroszlányos szikla környékén a „vadorgona”. Kevésbé sérült az erdő állatvilága – emeltük ki a kiadványban –, és feltűnően népesnek tűnt a madárvilág, melynek különlegessége a fekete gólya.
A vidék láthatatlan altalaja, geológiai jellegzetességei azonban ennél is színesebbek – állítjuk a földtan ismerőjeként. A krétakori kárpáti homokkő övezetében olyan különleges vulkanikus eredetű kőzetek jelennek meg, mint a porfír és a diabáz, ezekből épül fel az ürmösi erdőben jól ismert, Boroszlányos nevű méretes kőszikla. A földtani középkorból több jellegzetes kövületet ismerünk innen: ilyen a Malom utcában előforduló Inoceramus-lelőhely, ismert országosan védett földtani ritkaság, a másik pedig az ürmösi Tepő-hegy rétegeiben található ammonitesz ős lábasfejűek megkövült vázai, melyeknek egyik faja a falu nevét is őrzi: Perisphintes ürmösense.
A község területén mészkőmasszívumok is ismertek, melyekben ugyancsak a Tepő övezetében kőfülkék és barlangjáratok keletkeztek. A Tolvajos-barlang több száz méter hosszúságú, 1872-ben fedezték fel.
A Tepő teteje bronzkori régészeti lelőhely, közelében van a rablók által meggyilkolt lány és gyilkos rabló sírja, melyeket a hagyománytisztelők egy-egy faággal és egy-egy odadobott kővel jelölnek meg, ha arrafelé tart az útjuk.
Dr. Gyerő Dávid
A múlt és a jelen is vonzó volt
ebben a községben fiatalkoromban is, amikor a szomszédos apácai iskola tanáraként át-átmentem Ürmösre egy istentiszteletre, egy farsangra, egy-egy táncmulatságra, egyszerűen azért, mert ott jól éreztem magam. Ott voltam már házasemberként feleségemmel, az apácai Szabó Blankával Tóth Pista keresztkomám családi rendezvényein Lőrinczi Laci tiszteletes társaságában, ott ismertem meg a Gyerő családot, akik sokat, nagyon sokat tettek a település fejődéséért, és úgy tudják, hogy felmenőik Gyerőmonostorról származtak Ürmösre.
Dr. Gyerő Dávid nyugalmazott állatorvos és fia, Gyerő Dávid unitárius lelkész lelkes községpártiak, ennek a családnak valamelyik ágába tartozik Gyerő József, Kovászna fürdőváros polgármestere is, illetve Gyerő István nyugalmazott ürmösi tanár, akinek fia a jelenlegi községvezető, Gyerő Barna Alpár. Tőle a község infrastruktúrájának jelenlegi helyzetéről érdeklődtünk.
Hamarosan megújul a község ivóvízhálózata – mondta. Lépéseket tettek vízhozamának bővítésére, de nem pályáztak a szennyvízhálózat kialakítására, ugyanis a település változatos topográfiai helyzete nagyon előnytelennek mutatkozik, s a községben kevés jövedelemmel rendelkező roma családok élnek, kiket szabvány szerinti családi ülepítők építésére biztatnak. Látogatásunk idején munkában találtuk a községen átvezető megyei út korszerűsítésén dolgozó csapatot. Új óvodát építtetett Ürmös, s a polgármester találkozásunk idején sietett bebútorozására, felszerelésére.
A több ízben felújított iskola homlokfalán elhelyezett emléktáblával a régmúlt köszönt ránk: alapítójának, Maurer Sámuelnek, az unitárius hitre áttért família tagjának őrzi az emlékét. Családja Ürmös támogatója volt, reneszánsz kori loggiás kúriájukat fényképen is megörökítettük. A fundus bejáratánál egy mutatós székely kapu fogadja a látogatót, melynek kapuzábéját a Rákóczi és a Maurer család címerei ékesítik. Az emlékkapu faragója néhai Barta István nagyajtai mester, alapítványi alapból fizették Ágostonné Bódi Margit iskolaigazgató ötlete alapján.
Tudni kell, hogy I. Rákóczi György a XVII. század derekán Ürmöst és környékét a Szepességből Erdélybe települő Maurer családnak adományozta. A szájhagyomány szerint „a fejedelem ürmösi kastélyában szokott megpihenni vadászatai alkalmával”. A magántulajdonban lévő, műemlék jellegű kastély egy része restaurálásra várna.
A régi iskolát és az iskolatelket – a falufüzet szerint – hatolykai Potsa Ferenc, Felső-fehér vármegye alispánja és országgyűlési képviselője adományozta a Maurereknek. Rokonságban voltak egymással, a Potsák felújított síremléke pedig ott áll az iskola mögötti katolikus temetőben, megviselte a kegyetlenül gyorsan rohanó idő.
Ürmös közössége nem feledte el a közelebbi múltat sem, a központi elhelyezésű Faluszéke nevű helyen márványobeliszket állíttatott a két világégés áldozatainak, kopjafát két magyarországi testvértelepülésükkel – Péderrel és Sajósenyével – kialakított kapcsolatuk emlékére.
Gyerő István biológiatanár
A Maurerek nem voltak fukarok
– állítják az emlékezet alapján, de bizonyítja ezt az unitárius egyházközség levéltára is. Maurer Mihályt hozták be elsőként Erdélybe 1630 táján a Rákócziak udvari embereként, aki 1642-ben kapta Ürmöst adományként, mert a fejedelem követe volt a török portánál. Ürmösön alapított népes és megingathatatlan magyar érzelmű famíliát, amely mindvégig megmaradt erdélyi unitáriusnak. A magyar családtörténeti irodalom jeles alakja, Nagy Iván a Maurereket a magyar nemes családok közé sorolja.
Számtalanszor találkozhatunk ezzel a családdal az unitárius egyház történetében: többen voltak egyházi főgondnokok, egyházköri felügyelőgondnokok, alaposan kivették részüket minden közösségi feladatból. Curator Maurer László 1787-ben meghosszabbította a régi ürmösi templomot, Maurer Sándor vassal erősítette meg az 1802-es földrengés után. Maurer Mihály testamentumleveléből tudjuk, hogy harangot zsákmányolt a törököktől, amelyet beolvasztottak, s a jelenlegi, 1868-ban Segesváron „született” ötmázsás harangba több előző „társával együtt újra beöntötték”. Kiemelkedő az az úrvacsorai kehely, amelyet Maurer József egyházi tanácsos ajándékozott az eklézsiának 1864-ben, melyet látogatásunk alkalmával lencsevégre kaphattunk nt. Szabó Előd unitárius egyházköri esperes és ürmösi lelkész jóvoltából. A kehely szövege sokatmondó: Ez a pohár a Kiss Sándor híres magyar ezredesé volt, ki hősiesen elesett 1849. június 21-én felső Tömösnél a muszkák ellen vívott harczban. Talány, hogy miképpen került a Maurer család tulajdonába a kehely, az viszont tény, hogy ennek a családnak a tagjai részt vettek a magyar szabadságharcban.
Megkerestük Erdő Róbertet is, a helybeli, Szent Andrásra felszentelt római katolikus filia gondnokát, mely a szomszédos miklósvári anyaegyházhoz tartozik. Gond itt is van – tájékoztatott, ugyanis éppen javítási munkálatokkal foglalkoztak. A filia harangja egykori katolikus püspöki nemes adomány, a következő felirattal: Szent József tiszteletére öntette Lönhárt Ferenc erdélyi püspök segesvári M. által 1896.
A falu feletti terasztetőn álló templomot a helybeli görögkeleti gyülekezet építtette 1896-ban. Kisebb harangja 1775-ben készült Isten dicsőségére öntette az ürmösi ola eklesia felirattal.
Gyorsvasút
Van, amit félteni
– Olyan gyors léptekben rohan a globalizáció, elképesztő és hihetetlen események történnek Nyugaton, félek, hogy ez a folyamat kiterjed népi hagyományainkra is, márpedig az én szülőfalumban, Ürmösön még eléggé élnek az ősi hagyományok, a szokásvilág – fogalmazta meg aggodalmait Gyerő Dávid nyugalmazott állatorvos. Ürmös néprajza tényleg annyira gazdag, hogy külön kötetbe kívánkozna. Igaza van Gyerő doktornak, meg kell íratni külön-külön olyanokkal, akik azt jól ismerik, mert gyakorolták, gyakorolják, s akkor már csak az hiányzik, aki kötetbe tudja szerkeszteni a szöveget. Helyszűke miatt nincs lehetőségünk beszámolni erről a megtartó kincsünkről, de az eddig két kiadást megért, Ürmösről szóló unitárius falufüzetben (1997, 2009) megtaláljuk ezeknek a leírását. Legjobb ismerőjük Ágostonné Bódi Margit nyugalmazott magyartanár és iskolaigazgató.
– A félés megalapozott – nyilatkozta Gyerő Barna Alpár polgármester, aki nem is olyan rég még aktív tagja volt azoknak az iskolás- és legénykorú csoportoknak, amelyek rendszeresen éltetik a farsangolást és más népszokásokat. „Felmérjük ezeknek a fontosságát” – mondta. A ritka „gergelyjárás” gyerekszokást például csak a járvány állította le, újrakezdték, nem marad ki. „Rajta tartjuk mi ezeken a szemünket” – nyugtatott meg az elöljáró.
Kimondottan ürmösi humorra nem akadtunk, de a nyelvi sajátosságukban megjelenik egyfajta humor is. Ágostonné Bódi Margittól idézzük a következő kis történetet. „A seregbe be vót víve egy nagy pad. Akinek a lába nem érte le a fődet, azt kitették az ajtón, azt mondták, menny haza, még nőjjél, még kicsike vagy! Akkor azok tettek a zsebükbe egy marék paprikát, odasomfordáltak a füttő mellé, s míg a nagyok észbe kaptak, reaöntötték a füttő tetejére, osztán vót ott prüszkölés, kimentek onnan még a nagyok is, nem csak a kicsikék!”
Sajnos, Ágoston Margit unokagondozásra vállalkozott Szovátán lakó lányánál, személyesen nem köszönthettük, de idézünk utóbbi találkozónkkor elhangzó szavaiból: „Élnek Ürmösön még boszorkányok, szépasszonyok, fekete emberek és lüdércek, akik fehér lovon macska képében üldözik az embereket, fejik a sast, elviszik a kisgyermekek álmát, a tehénnek, szoptatós anyának a tejét, rontanak, igéznek, forgószélben táncolnak, éjfélkor sulykolnak a patakon, ismerik a vízbevetést, állatbőr- és tolluval való füstölést, az ónöntést.”
Nt. Szabó Előd
Az utókor nem feledi
egykori jelesebb lelkészeit. 1930 és 1943 között a nehéz, emberpróbáló időben Fekete Lajos (1898–1945) lelkész és pap költő tartotta a lelket híveiben. Pusztai vándorlások című verseskötete Fogarason látott nyomdafestéket, az Ének a viharban című pedig Kolozsváron 1936-ban. Életének és munkásságának jó ismerője volt a néhai brassói helytörténész és hírlapíró, Szabó Sámuel. Ugyancsak az unitárius gyülekezetnek volt a lelkésze Lőrinczi László (1898–1981) író, a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium igazgató-vallástanára is, Balázs Ferenc barátja életének ismerője, az ürmösi eklézsia történetének megírója, akire még jelenleg is nagy szeretettel emlékeznek egykori hívei. Ürmösi családból származott a kézdivásárhelyi születésű dr. Erdő János, az Unitárius Egyház 29. püspöke, teológiai tanár, szerkesztő, a vallástörténet professzora, számos teológiai tanulmány és közlemény szerzője. Ürmösön született Nagy József (1918–1944), újságíró, a kolozsvári Ellenzék tudósítója, angol párti, náciellenes politikus, aki a németek Erdélyből való kivonulása során a Gestapo áldozata lett, valljuk meg, róla nagyon megfeledkezett az utókor.
