A legveszélyesebbnek tartott gombáról dallamos, többnyire gyermekeknek ajánlott zeneszám is szól (a Neoton Família adta elő), de az a piros kalapú, fehér pöttyös gomba bizony nem a legveszélyesebb, nagyon ritkán okoz súlyos mérgezést, s még ritkábban halált. Bár mérgező a légyölő galóca is, idegméreg van benne, bolondító hatású, nem véletlen, hogy mi, magyarok ezt tekintjük legtöbbször bolondgombának, az igazinak.
Fontos lenne nagyon jól megjegyezni, már az elemiben is tanítani, hogy a legveszélyesebb gombának bizony bocskora van, a légyölőnek nincs. A kalapja színe változó lehet, bár legtöbbször olajzöld, húsa, lemezei fehérek, tönkjén gyakran márványozottság, kígyóbőrszerűség figyelhető meg, de nem mindig. A neve pedig: gyilkos galóca (Amanita phalloides). Sejtmérget tartalmaz, mely, akármennyit is főznénk, benne marad. A mérgezés tünetei viszonylag későn vagy egész későn jelentkeznek, akár több nap is eltelhet a fogyasztása után.
Évente olvashatunk szomorú híreket a gyilkos galóca okozta mérgezésekről. Az orvostudomány a mai napig sem rendelkezik egyértelmű és hatékony gyógymóddal e gomba mérge ellen, pedig a halálozási arány nem kicsi. Az egyetlen biztonságos módszer a megelőzés, azaz a mérgezés elkerülése. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gombát megismerjük.
Hogy mivel téveszthető össze? Számos ehető gombával.
Egész kicsiny korában akár kis csiperkének vagy pöfetegnek is nézhető, de kettévágás után meggyőződhetünk róla, hogy mi a helyzet, a gyilkos galóca esetében ugyanis már kis tojás alakúként is kirajzolódik a szár, kalap formája, tehát nem lehet pöfeteg, a csiperkének pedig sosincs bocskora, s már fiatalon kezd pirosas, majd egyre sötétesebb színű lenni lemezes része.
Fiatal és fehérebb példányai különösen az erdőszéli csiperkéhez hasonlítanak. De a csiperkének rózsaszínűből feketébe forduló lemezei vannak, bocskora nincsen.
A tarlógomba tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, a gyilkos galócáé nem, bocskora ennek sincsen.
A felületes gombára tekintés nem elég, hogy különbséget tegyünk közte, a varashátú (vagy más zöldes színű) galambgomba s a sárgászöld pereszke között, főleg, ha bocskorát észre sem vettük, ott maradt a talajban, s nagy gallérja lemorzsolódott. Tönkjén fehér gallér és a gumós tövén bő, elálló szélű, fehér bocskor van. Húsa fehér, nincs igazán markáns illata, szaga. A zöld vagy zöldes galambgombának és a sárgászöld pereszkének sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs. Ezen felül a sárgászöld pereszke lemezei és tönkje sárgás, a zöld galambgombák húsa pedig pattanva törik.
Hasonlít a gyilkoshoz a citromgalóca is, amelynek kalapja ugyancsak halványzöldes, zöldessárga színű, de pettyes, a tönkje tövén pedig bocskor nem marad, csak a gumó felső szélén van meg a nyoma mint körbefutó párkány, ránc vagy perem. Nyersen mérgező gomba.
Zsigmond Győző
(folytatjuk)
