Véget ért a közel egy hétig tartó dzsesszlüktetés, a színek, a hangok, a mozgás kavalkádja, ami alaposan felrázta a csíki kulturális életet – közölték a rendezvény szervezői. Öt nap alatt tizennnégy koncertet hallgathatott meg a közönség, emellett a kísérőrendezvények is rengeteg érdeklődőt vonzottak a város több pontjára. Szilágyi Nóra főszervező válaszolt a kérdésekre.
– Hogyan értékeli a szervezői csapat a fesztivál idei kiadását?
– Elképesztő volt minden tekintetben, egyszerűen nem találok szavakat, hogy elmondjam, hiszen minden sikerült, ami miatt izgultunk, minden a helyére került, mindenki tudta a dolgát, és még az idő is velünk volt, hiszen nem jött a vihar, sőt, miközben a város végén esett az eső, a koncerthelyszín fölött mégis sütött a nap. Hihetetlen hálát érzek mindezekért. Köszönet a csapatnak, amely ennyire profin tette a dolgát, és a közönségnek, hogy ennyien eljöttek és ennyire szerették idén a fesztivált!
– Mi az, amit mindenképp kiemelne belőle?
– Sok dolgot tudnánk kiemelni, de a legmegdöbbentőbb mégis a sztárvendég, Tigran Hamasyan koncertje volt, amely mindenkit egy más állapotba röpített. Volt, aki lebegésről beszélt, volt, aki meditatív állapotba került vagy éppen sírt. Én például teljesen elveszítettem az időérzékemet, és maximum fél órának éreztem a másfél órás koncertet, annyira intenzív és döbbenetes volt. Ezenkívül nem hagynám ki a bukaresti RVQ zenekart sem, amely a vártnál is sokkal komolyabb zenét hozott, vagy a Grey Paris és a csodás Hot Jazz Band koncertjét, amelyről esőben sem mozdult el a közönség. A Nat Osborn Band zenakarral kiválóan „ütött” a táncos program, amit Bordás Attilával találtunk ki, Nat Osborn hangjától pedig elájultunk. Meg kell említenünk a Kulissza előtti Petőfi színpadot is, ahol a Random Trip már a nulladik napon „felrobbantotta” a hangulatot Vibe Changers című produkciójával, majd ezt követően a csíkszeredai Folkfantasic, a kolozsvári Edina&Friends és Danics Dóra–Sinha Róbert is egy más stílusban ütős koncertet adott a közönségnek.
– Milyen volt a koncertek látogatottsága? Honnan érkeztek nézők?
– Mivel minden napra jutott egy-egy nagy fellépő, rengetegen jöttek más városokból is, és elég szépen megtelt az udvar. Nagyon sok külföldi érdeklődő eljött, és sokkal több román szót hallottam a nézőtéren, mint eddig. Sejtettem, hogy ha egy napra tesszük a világsztárt és Luiza Zant, akkor biztos sikerül bevonzani a román ajkú közönséget is. Így is lett.
– Mennyire befolyásolta a programot a viharos időjárás?
– Úgy érzékeltük, hogy egyáltalán nem volt gond az időjárással. Míg más rendezvényeket elsodort a vihar, elmosott az eső, addig mi itt óriási kegyelemben részesültünk, hiszen két koncerten esett az eső, de egyiket sem zavarta ez a körülmény. Sőt, a Grey Paris-koncerthez kifejezetten illik az eső... Gyönyörű volt, ahogy a közönség ott állt a színpad előtt, és hullámzott, táncolt az esőben. A másik koncert a Hot Jazz Band zenekaré volt, akik a beleegyezésünkkel leálltak fél órára, hogy csendesedjen az eső, de a közönség visszatapsolta őket, hogy folytassák, ami az eső miatt félbeszakadt. Én magam is ott táncoltam esőkabátban majdnem végig az első sor szélén.
– Hogyan fonódott össze a CAMP_Coexistence 2022 címet viselő intenzív tánctábor a dzsesszfesztivállal? Ezáltal és a festészet bevonása által, mondhatni, majdnem összművészeti fesztiválról beszélhetünk idén.
– A közönség nagyon élvezte a hirtelen előkerült táncosokat, szerintem nagyon feldobták a hangulatot, a Random Trip vagy a Nat Osborn Band koncertjén például egyből berobbantották a bulit. Valóban nagyon jól összefonódtak a művészeti ágak az idei dzsesszfesztiválon. Úgy érzem, ez az, amit el szerettem volna érni. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs ilyen sok művész és nyitott ember a városunkban. Ugyanakkor nem jöhetett volna létre a támogatók nélkül, akiket megjelenítettünk a frissített honlapunkon: www.jazzfestival.ro.
