Sokan jelezték, nem tudják, mitévők legyenek, csak egyik vagy másik jelöltre szavaznának, így talán jobb lenne, ha el sem mennének. Ezért tartottuk fontosnak tájékoztatási kötelességként megírni, ilyen esetben is létezik megoldás, s tettük ezt anélkül, hogy kiemeltük volna, hogy független vagy RMDSZ-es legyen a kiválasztott. Kampánycsend lévén ez nem is lett volna helytálló. Márton Árpád azonban egyértelműen ezt az írást okolta a nagyarányú távolmaradásért, dühében megfeledkezett még arról is, hogy a szombati újságot legfeljebb a városon élők olvashatták, a falvak lakói csak a következő hét elején jutottak hozzá. Nyílttér rovatunkban — mely igyekszik olvasóink közhangulatát is tükrözni — megjelent (az eredmények viszonylatában meglehetősen aritmetikátlanul) egyetlen, távolmaradást bejelentő hozzászólás és egy helyzetelemző olvasói levél, amely a függetlenekre szavazás mellett érvelt, de szerkesztőségi cikk egyetlenegy sem tett ilyet, sőt, több ízben kiemeltük: fontosnak tartjuk a véleménynyilvánítást.

Albert Álmos a Székely Hírmondó legfrissebb számában vádol azzal, hogy ,,gusztustalan" módon átírjuk a sajtótájékoztatókon mondottakat. Példákkal nem igazolja állítását, így hajlamosak vagyunk azt hinni, illeszkedik azon politikusok sorába, akik egy-egy ,,lázadozó nyilatkozat" után azzal mosakodnak főnökeik előtt, hogy ők mást mondtak, az újságírók torzították üzenetüket. Egyetlen RMDSZ-szel kapcsolatos hírt sem közöltünk a kampányban — állítja, pedig ebben az időszakban is megjelent minden jelentős, kormányzattal, megyei vagy városi önkormányzatokkal kapcsolatos információ, szép számmal olyanok, melyeknek főszereplői RMDSZ-es tisztségviselők. Ha eljuttatták szerkesztőségünkbe, kampányrendezvényeik, eseményeik beharangozója is helyet kapott a megfelelő rovatban, és bemutatás gyanánt közöltük hat újságoldalon a jelöltek három kérdésünkre adott válaszát (tettük ezt közszolgálatként, ingyen és bérmentve, pedig reklámként 60 millió régi lejükbe került volna). Valóban nem számoltunk be kampány-sajtótájékoztatóikról, s arról a jelentős megmozdulásról sem, amikor az ifjúsági karaván Kolozsvárról ideérkezett fiataljai egy busz kétfelé húzásával próbálták illusztrálni az összefogás szükségességét. Megszokták az RMDSZ tisztségviselői, hogy a kampány sűrű sajtóértekezletekkel lebonyolítható, nincs más dolguk, mint polcra ülni, és ragyogóbb jövőt ígérni, az újságírók elvégzik helyettük a munkát. Most nem így történt, s bár reklám formájában bemutathatták volna programjukat, terveiket, nem tették (előzetes kérésük alapján lapzárta utánig is fenntartottuk az igényelt felületet, de nem jelentkeztek). Felső-Háromszéken, ahol aktívabb, mozgalmasabb, ötletesebb kampányt bonyolítottak a jelöltek, nagyobb volt a részvétel, Alsó-Háromszéken a fantáziátlan, kényelmes korteskedés hatását érzékelhették a nagyarányú távolmaradásban.

S az RMDSZ megyei vezetői nemcsak szóban mocskolják a Háromszéket. Albert Álmos, amolyan rajoni első titkárként, már a választások utáni kedden jelezte, repülünk a székházból, és egy hétre rá meg is kaptuk a megyeitanács-elnök újabb felszólítását: december 15-től költözzünk! Bűnbakot keresnek, hisz pártjuk vezetői számon kérik rajtuk, hogy az összes RMDSZ-es jelölt közül éppen Márton Árpádnak és Albert Álmosnak sikerült a magyar szavazók arányaihoz mérten legkevesebb voksot összesíteniük. Önvizsgálat helyett egyszerűbb mást felelőssé tenni, és gyors bosszúval keresni gyógyírt megtépázott önbecsülésükre.

Illenék azonban elgondolkodniuk azon, hogy a Háromszéket csak ők tartják RMDSZ-ellenesnek. Tudniuk kell, hisz megrendelésükre készült a kampány alatt az a közvélemény-kutatás, amelyből kiderült, olvasóink 70 százaléka ennek éppen ellenkezőjét állítja. És példányszámunk is jelentősen növekedett.