– Február 24-én kitört Ukrajnában a háború, ennek következtében is jelentősen drágult a műtrágya, a vegyszerek és az üzemanyag is. Miként érintette ez Önöket?
– Mindenképpen negatív hatással volt a mezőgazdaságra és ezen keresztül az egész társadalomra. A mezőgazdaságból él az egész ország, érintve vannak a fogyasztók, de azok a vállalkozások is, amelyek tőlünk szerzik be a nyersanyagot, legyen szó direkt felhasználásról vagy ipari feldolgozásról. Láncreakcióról van szó, ha egy dolog elmegy rossz irányba, máris megvan a baj. Idén nem egyetlen tényező okozott problémát, hiszen a műtrágya mellé felsorakozott a drága üzemanyag, ami már egymagában be tudja tenni a kaput. Ezek mellé még bejött az időjárás, rég nem tapasztalt aszállyal. Mindenkinél jobban ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, és idén egyáltalán nem kedvezett számunkra. Aki bírta és tudta, az öntözött, akinek engedélye volt, kutakból, patakokból vagy összegyűjtött vízzel locsolt. Aki ezt meg tudta valósítani, annak lesz termése, de korántsem olyan, mint normális év esetén. A kisebb termést kompenzálja a magasabb ár, így az öntözött területeken legalább nem lesz veszteség. Az öntözéshez is energia kell: a pumpák árammal, benzinnel vagy gázolajjal működnek. A berendezések felügyeletére ember kell, mert nem csak a medvéktől kell tartanunk. Ezeket, ha összegezzük, akkora tételt képviselnek, amit jelen pillanatban a termény árának fedeznie kell.

– Milyen terméshozammal számolnak?
– A legtöbb mezőgazdász – köztük én is – csodálkozik a repce hozamán, mert ilyen időjárási körülmények között valóban felteszem a kérdést, hogy miből lett a termés, de várakozáson felül teljesített a búza is. A repce termése 4000–4400 kg fölött volt hektáronként, a búzáé pedig 8000 kg körül. A búza ára nem 50–60 bani, mint korábban, hanem 1 lej 60 bani, így míg korábban éppen kihozta a ráfordított költségeket, idén még akár profitot is eredményezhet. A repce ára egyébként 3 lej körül mozog kilogrammonként. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el a burgonyáról, amely a vidékünk fő kultúrája, ebből vannak nagy területek. Ahogy említettem, minden összefügg, ha jó a burgonyatermés, akkor jól mennek az üzletek, a kereskedő is érzi, hogy jól megy a gazdálkodóknak. A burgonya esetében a szárazság miatt a vegetációs periódus lerövidült, amikor a gumók növekedésnek indultak, nem volt elégséges csapadék. Ha zöld lenne a növény, akkor még most is be tudna valamit pótolni a száraz időben elszenvedett stagnálásból, de sajnos nincs miből, mert a növénynek a „konyhája” leszáradt. Az utóbbi napokban lehullott csapadékkal még valamit tud őrizni nedvességtartalmából, nem csökken annyit súlyban a termés. A burgonya esetében további problémát jelent, hogy a korai fajták nagyon hamar leszáradtak. A későn érők, ahol öntözni tudtunk, még zölden érték el az esőzést, ami eléggé jelentős volt, közel száz liter négyzetméterenként. Összehasonlításként: általában egész májusban szokott 80–100 liter hullani négyzetméterenként, idén viszont a májusi esőzések elmaradtak. Én a 140 hektáros területnek körülbelül felét, 70 hektárt tudtam öntözni, volt, ahol egyszer, volt, ahol három alkalommal. Ahol gyakrabban tudtam öntözni, remélek egy 35 tonnás átlagtermést, de ahol nem, ott húsz tonna alatt lesz. Nem csak az a baj, hogy a hozam alacsonyabb, hanem a minőséggel is gond van. Apró a termés, étkezésre nem igazán megfelelő, és mérete miatt a feldolgozása is nehezebb.

– Idén mi történt a többi kultúrával, hogy áll a kukorica és a cukorrépa?
– A cukorrépa sajnos hanyatlik, baj van a gyárakkal. Pontosan nem tudom, hogy a ludasit megveszik az alkalmazottak vagy sem, de a lehetőségek korlátozottak. Én 15–20 év óta nem termelek cukorrépát, mert a vetésforgója nem összeegyeztethető a burgonyával. Kukoricát szintén nem termelek, igyekszem más vetésforgót alkalmazni, így borsót termelek tíz hektár területen. Megtermelem magamnak a zöldítésre való szemes borsót, és másoknak is forgalmazok belőle. Ahogy évekkel ezelőtt a repce sem volt mifelénk elterjedve, úgy a szója sem, de most azt is termelek a vetésforgó miatt, mert kitűnően dúsítja a talajt, a borsó mellett nagyon jó nitrogéntermelő növény. Egyetlen hátránya van, későn érik be, de keresünk koraibb fajtákat. E két növény előnye, hogy következő évben nagyon szép burgonyatermés érhető el.

– Amikor Kézdivásárhelyen járt Adrian Oros volt mezőgazdasági miniszter, számos mezőgazdász jelezte: egyre aszályosabbak a nyarak, öntözőrendszerek nélkül veszélyben van az ágazat. Ön miként látja, hogy lehetne Kézdiszéken megoldani a szakszerű öntözést?
– Én Felső-Háromszék egészére látnék megoldást, politikusainknak eléggé sokszor jeleztem ezt a problémát, és a megoldást is, amit kár lenne nem kihasználni, mert erre uniós pályázatok is vannak. Több patak és folyó szeli át a vidéket, de most csak a Feketeügyet emelném ki. Amikor a Burgonyakísérleti Állomásnál dolgoztam, Nyujtód mellett volt területünk, de soha nem tudtuk semmire hasznosítani, selymékes, vizenyős területről van szó, amelynek nincs nagy értéke. Ezeket a területeket kellene felvásárolnia egy olyan cégnek, amely pályázna uniós pénzekre. Miután ez megtörtént, ki kellene kotorni egy 20–30 hektáros medret, mesterséges tavat létesíteni, amelybe akár halakat lehetne telepíteni, a madaraknak is lenne életterük, és szükség esetén locsolni lehetne egy kiépített vezeték segítségével. Franciaországban az autópályák mellett van így kiépítve a vezeték, amelyre a farmerek szükség esetén rá tudnak csatlakozni. Ez egyaránt hasznos lenne a mezőgazdaságnak, a turizmusnak, de még a klímának is, hiszen a nagy vízterületek mellett nincs akkora hőség. Ugyanezt meg lehetne csinálni a Kászon- vagy a Torja-patak esetében is: amikor többlet van, mesterséges tavakat lehetne feltölteni és szükség esetén használni. Politikai akarat és döntés szükséges ehhez. A görögök például egy bizonyos területen pályázat révén megoldották ezt a problémát.

– Készült-e egy hozzávetőleges számítás, hogy mennyivel került többe ez az év?
– Nagyon nehéz számolni, elég csak az üzemanyag árát említeni, amely folyamatosan emelkedett. A mű­trágya tavalyelőtt tonnánként 800 lejbe került, 2021 őszén viszont már 1800 lej volt ugyanez a mennyiség, most már 3000 lej vagy még drágább. Nem tudjuk, hogy mit eredményez ez, tervezni mondhatni semmit nem lehet.

– Egyáltalán lehet kapni műtrágyát? Hiszen a belföldi gyártó le van állva, Ukrajnában háború van, míg Oroszország szankciók alatt áll...
– Jó pénzért lehet kapni műtrágyát. Az őszi vetésekre én már megvásároltam egy részét, ahogy befolyt valamennyi pénz, azonnal vásároltam, nem tartom bankban. Ezzel rizikót vállaltam, mert ne adj’ isten, valami történik, és az ár lejön, akkor én veszteségben vagyok. De van egy örök elmélet, amely szerint, ha valaminek az ára felmegy, annak nehezen jön vissza. A műtrágya ára, amint említettem, most 3000 lej tonnánként, de van 4000 fölött is. Ez egy ördögi kör, mert ez a magas ár beépül a termény árába, minden drágul. Keményen fogalmazok, de aki tudja, marja, más kiesik a szórásból. A kisebb gazdálkodók nagy bajban lesznek, azt megelőlegezem, mert ilyen árak mellett nem lesz lehetőségük megvenni a méregdrága műtrágyát. Nagy cégek esetében a kereskedelmi bankok is szívesebben adnak hitelt, a kisebbek esetleg a LAM Alapítványhoz fordulhatnak anyagi segítségért, ott eléggé ügyesen meg tudják oldani a problémákat, a kamatok tűrhetőek, a gazdák iránti bizalom is megvan.

– Összegezve: akkor a jövőkép nem épp a legrózsásabb…
– Nem, valóban. De mezőgazdászok vagyunk, amikor készítjük az évet, mindig optimistán állunk a dolgokhoz, mert egyébként nem is vetnénk… Ez jellemzi a mezőgazdászt, vannak rossz éveink, de nem kell elcsüggedni.