Mindez azért van, mert az a rettegett betegség, a sokat magyarázott, félreértett vagy megértett kór, amely ellen az orvostudomány több-kevesebb sikerrel már hosszú évtizedek óta küzd, még mindig túl magas ,,halálozási rátával" bír és arat.

Hogy ennek a betegségnek hányféle változata van, azt talán még az onkológusok sem tudnák mind felsorolni, gyakorlatilag az összes szervünket, minden egyes sejtünket behálózhatja kóros burjánzása, túlszaporodása az egészséges sejtjeink rovására, amelynek következtében a beteg sorsa megpecsételődik.

Jogos tehát a rettegés és a félelem e kórral szemben.

És most kérdem: kerültek-e már olyan helyzetbe életük során, hogy családtagjaik, szeretteik közül valakit megtámadott e félelmetes szörny-betegség, és aggódva, szívet tépő fájdalommal, összeomolva, lesújtva, megtörve, tehetetlenül, majdnem lebénulva kellett végignézniük a kór pusztítását, rombolását? Amikor a mindenható Teremtőhöz folyamatosan küldött fohászuk sem segített? Amikor az orvostudomány jelenlegi tudásával és apparátusával felvértezve, az összes rákellenes gyógyszer és gyógymód bevetése ellenére is kudarcot vallott?

Voltak-e már olyan élethelyzetben, amikor a számukra legszeretettebb lény a szemük láttára sorvadt napról napra, bénultak le tagjai, veszítette el látását, hallását, beszédkészségét, amikor foltok jelentek meg az addig gyönyörű testén, amikor csöveken át táplálták, amikor az egész szeretett lény már alig volt más, mint egy gubanc fájdalom, amelyet nem csillapított a morfinnál háromszor erősebb drog sem, aki kézszorításával könyörgött az eutanáziáért…?

Vagy talán épp önök voltak olyan helyzetben, hogy leoperálták mellüket, kivették méhüket, petefészküket, májukat, veséjüket, tüdejüket? Műtötték prosztatával, mellékpajzsmirigy-daganattal, torok-, gégerákkal, agydaganattal, gyomor- vagy hasnyálmirigyrákkal? És mindezek után átélte a kemoterápiás kezeléseket, majd betolták ólomfalú, zárt, sötét szobába sugárkezelésre, s utána, de közben is, még kétszázféle gyógyszert nyelettek le önnel, vagy adtak be vénásan, és ha kibírta a rehabilitációs utókezeléseket is, akkor Ön, önök nagyon megpróbált emberek, és bátran állíthatják: túlélték a halálukat!!

Ha az előbb felsoroltakon mind végigmentek, vagy legalábbis egy kis részükön, akkor bizonyára értik és megértik, miért olyan rettegett szó napjainkban a rák.

Hogy ilyen ,,élményekben" senkinek se legyen része, ahhoz az emberiségnek nagyon össze kell(ene) fognia. És itt nemcsak az orvostudomány továbbfejlesztésére, a rákellenes kutatások felgyorsítására, valódi, ható gyógyszerek előállítására, gyógymódok kidolgozására gondolok, hanem mentalitásváltásra is, széles körű felvilágosító, nevelő munkára az iskolák, az egyházak és a szélesebb rétegek bevonásával. Az egészséges életmód és életszemlélet megismertetésére, hogy a rizikófaktorokat a minimálisra csökkenthessük egyéni és közösségi életünkben. Hogy többé ne sokkoljon az a szó, hogy RÁK!