De ha lett volna is sugárzás, akkor sem lenne semmi baj, mert elegendő kálium-jodid tabletta áll rendelkezésre. Egészségügyi miniszterünk, Alexandru Rafila arra biztatta a 40 éven aluliakat, hogy menjenek minél hamarabb a családorvoshoz receptért az ingyentablettákra. (Még nagyobb üzlet lenne, ha pénzért adnák!) Lett is ebből nagy ribillió, mert az emberek megrohamozták a családorvosokat. Pedig nem kell sietni, mert állítólag jut mindenkinek. Már adtunk a Moldovai Köztársaságnak is, biztosan azért, mert ők közelebb vannak Ukrajnához.

Ha netán az oroszok bevetnének néhány atombombát, akkor egész biztos, recept nélkül is adnának mindenkinek ilyen gyógyszert, mert úgy néz ki, ez az egyetlen csodaszer atomtámadás ellen, ezért fennáll annak a veszélye, hogy akkor a 40 éven felettiek, ha lopva is, de bevennék.

Azt is kellene tisztázni, hogy a csernobili atombalesetkor szétosztott jódtabletták kimentek-e garanciából. Az igaz, hogy nálunk ez nem számítana, mert például a fogyasztóvédelem a múlt vasárnap ellenőrzést tartott egy észak-eforiei vendéglőben, ahol a rég lejárt szavatosságú élelmiszereket bátran használták. Mivel a piruláknak placebohatásuk lehet (olyan labdacsok, amelyekben nincs hatóanyag, de a páciensek mégis gyógyulnak tőlük), a végén akadhatnak olyanok is, akiknek használhat atomkatasztrófa estén is.

Ez már ilyen, az emberek hiszékenyek, és sajnos ezzel sokan vissza tudnak élni, ha akarnak. Most Rafila úr tett úgy, mintha valami jót akarna tenni nekünk, ingyen.

Erről a „szélhámos csikó” jut eszembe. A fiatal csikót a tényleges hámba fogás előtt a lovak mellé kötötték, hogy szokja. Távolról úgy néz ki, mintha ő is húzna (tenne valamit). Innen a szélhámos elnevezés. De leginkább azokra értik, akik valaki rovására, mások becsapásából élnek meg (és általában jól). Azok a politikusok, akik hámba fogták magukat – úgymond – Románia vezetéséért, vajon húznak-e egyáltalán? És ha nem, akkor ők is szélhámosok?

A világ egyik leghíresebb szélhámosa különben egy Victor Lustig nevű, Csehországban született illető volt, aki eladta az Eiffel-tornyot. Azt az 1889-es Világkiállításra tervezték, és úgy gondolták, 1909-ben lebontják. Mivel ez nem történt meg, az újságok arról cikkeztek 1925-ben, hogy sokba kerül a javítása-festése. Ezt kihasználva, Lustig úr talált egy hiszékeny vevőt, aki még csúszópénzt is fizetett az üzletért, majd a csalásban neki segítővel és a pénzzel lelépett. A vevő szégyellte az esetet, és nem jelentette fel a szélhámos(oka)t. Aztán az visszatért Párizsba, és még egyszer megpróbálta eladni, de akkor már nem sikerült.

A szélhámia mindig is jövedelmező volt, és a széltolók máig is szedik áldozataikat (illetve azok pénzét).

Egy ploiești-i ifjú hölgy, Cristina Ghiocel, aki Filoftea apácanővérnek adta ki magát és egy társa, aki apátatyaként mutatkozott be a világhálón, több személyt is becsapott. Gondokkal küzdő egyéneket azzal biztattak, hogy meggyógyítják reménytelen helyzetben levő betegeiket, vagy boldogságot és jólétet visznek házukba. Így sikerült kicsalniuk több mint 60 000 eurót a szerencsétlen, hiszékeny emberektől.

A „fehér mágiával” dolgozó szakértők a kliensek „kezelésének” kezdetekor kicsi összegeket kértek, aztán egyre jobban követelőztek, és a végén fenyegetőztek is, ha nem fizették ki nekik a „munkálatnál elhasznált gyertyákat”. Olyanokat kérdeztek a kuncsaftoktól, hogy éjjel hallanak-e reccsenést például a szekrényből, padlóból, vagy zsibbadást éreznek-e, és ugye, ma jobban érzik magukat, mint tegnap? Szegény segítségkérők volt, amikor valóban úgy érezték, mintha jobban lennének, és még fizettek egy rendet. Végül aztán voltak, akik feljelentették a csalókat, és beperelték a két „jótevőt”. Közben az „apát úr” meghalt, így ellene felfüggesztették a pert. Az ifjú hölgyet meg felfüggesztett börtönre és a közösség számára végzett munkára ítélték.

Mostani, nekünk jobb sorsot ígérő szélhámos vezetőinknek is lehet reményük arra, hogy magas rangú politikusként továbbra is a közösség számára hasznos munkát végezhessenek.