Bálványoson nagyrészt azok az erdélyiek voltak jelen, akikkel az érdeklődő a Transilvania Erdély Siebenbürgen Facebook-oldalon találkozhat. A rendezvény a sepsiszentgyörgyi Movilă Maria – akire a szervezés oroszlán része hárult –, Bakk Miklós, Balázs László és Fülöp Adriana közreműködésével jött létre.

Bakk Miklós érdeklődésünkre elmondta, a jelenkori taranszilvanista gondolat a kilencvenes évekre nyúlik vissza, Sabin Gherman erdélyipárt-alapítási kezdeményezésére, és kijelentésére: „adjátok vissza Erdélyemet”. 2012-ben Nagyszebenben találkozott néhány fiatal értelmiségi és eldöntötték, hogy legyen éves találkozója a mozgalomnak. Többen is felkarolták az ötletet, és meg is szervezték a találkozókat. Egyik ilyen volt az Otto Wagner által Berethalmon szervezett, és nagyobb visszhangot kapott Servus Transylvania fesztivál. Az évek során többen is szerveztek találkozókat, köztük a csíkmindszenti Pál István Csaba, a borszéki Balázs László, a marosnémeti Horváth-Toldi Éva. A tavalyi magyarfenesi találkozón született a döntés, hogy idén Bálványoson gyűljenek össze a transzilvanisták. „Sok belvita és konfliktus után, ezen a találkozón született meg bennem a gondolat, hogy az inkább Facebookon fellelhető különböző csoportokat egy nyilatkozat megfogalmazásával össze lehetne fogni. A nyilatkozatot én fogalmaztam meg több társammal megbeszélve és egyeztetve a szövegét. Ezt sikerült itt most aláírnia a résztvevőknek.”

A találkozó első napján, pénteken dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke Erdély címeréről és annak címerképeiről, valamint erdélyi történelmi zászlókról tartott előadást. Az előadó hangsúlyozta, hogy 1659-ben az erdélyi országgyűlés törvényben fogadta el a rendek jelképeit, azokat, amelyek Erdély címerét alkotják. A növekvő sas a vármegyéket, a nap és hold párosa a székely, a hét bástya a szász rendi nemzetet jelképezi. Az előadáson a székelység zászlóhasználatáról, a napjainkban elterjedt székely zászló előzményeiről is szó esett.

A második előadó Okos Márton volt, aki Juhos Gáborral 1680 kilométert gyalogolt 1989-ben Európán keresztül Strasbourgig, hogy a forradalom előtti romániai helyzetre felhívja a figyelmet. Elmondása szerint 1988-ban menekült Kalotaszentkirályról Csonkamagyarország területére a román titkosszolgálat zaklatásai elől. Úgy érezte, hogy így többet tud tenni a határon túl maradt erdélyiekért. Mikor megtudta, hogy 1989-ben az elnyomott népekről konferenciát szerveznek Párizsban, elhatározta, hogy ott a helye. Erről a kalandos útjáról és a róla írt könyvéről tartott előadást. Strasbourgban felszólalási lehetőséget kaptak az Európa Tanács Ifjúsági Tanácsának plenáris ülésén. Felolvasták kiáltványukat és kérték az egybegyűlteket, hogy segítsenek az erdélyi magyarokon. Párizsban, mivel nem voltak támogatóik, sajnos nem kaptak szót.

Szombaton Bakk Miklós a Sapientia Erdély Magyar Tudományegyetem oktatója tartott előadást Románia regionalizmusáról, s arról, mivel magyarázható, hogy egyfajta kakofónia van a téma kapcsán. Véleménye szerint „a közigazgatási regionalizáció a jelenből nézve csak egy technikai megoldás, de ez tulajdonképpen összefügg a történelmi adottságokkal, összefügg identitással és összefügg politikai hagyományokkal, valamint azzal hogy miként tekintünk ezekre a keretekre. Van egy alapvető különbség, Románia megalakulása, amely a Kárpátokon túli Románia kialakítása, és Erdély történelme, közigazgatási hagyománya között. Ez mind a mai napi rejtetten, de jelen van, egyrészt azokban a vitákban, amelyek arról szólnak, hogy miért nem sikerült a közigazgatási reformot végrehajtani a történelmi régiók figyelembevételével. Ezek a viták nem hozták tulajdonképpen a felszínre, hogy a regionalizmus célja a hatalmi rendszer megerősítése, és egyáltalán Románia állami legitimitását is erősíti.”

Az előadása végén Bakk Miklós felolvasta a nyilatkozatot, amely igyekszik pontosítani, mit értünk Erdély alatt, hogyan építsük fel az erdélyiek közös fellépését, mi lenne a követendő stratégia? Végezetül hozzátette, ez egy munkadokumentum, az első lépés a szükséges pontosításokhoz, amelyeket nem lehet elodázni. A dokumentum román, magyar és német nyelven fogalmazza meg az erdélyi célok első szintézisét.

Ioniță Martin darlaci résztvevő akkor csatlakozott a mozgalomhoz, amikor Otto Wagner megszervezte az első találkozót. Markánsan fogalmazta meg az éves találkozók lényegét. Szerinte szükség van ezekre az összejövetelekre, hogy szemtől szembe mindenki mondja el a véleményét, kifogásait, ne csupán a Facebookon alakuljanak ki viták. „Lényeges, hogy szervezkedjünk valamilyen formában, halhatókká kell válnunk és mutassuk meg Erdélyben és nem csak, hogy mi is létezünk.” Szerinte most már a világban is ismerik a mozgalmat, mert akárhol éljen erdélyi ember, elviszi az eszmét és továbbadja.