A Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad megalakulásának 50. évfordulóját ünnepelték a hétvégén Kovásznán. A háromnapos jubileumi rendezvénysorozat keretében számba vették az elmúlt fél évszázad megvalósításait, eredményeit, ugyanakkor a Diákszínpad régi tagjai találkozhattak egymással, felidézhették egykori élményeiket, közös sikereiket. A közönség színi előadásokon, könyvbemutatókon, fotó- és plakátkiállításokon vehetett részt.
A rendezvény első napján a Pokolsár Egyesület, a diákszínpad többnyire régi tagjaiból verbuválódott színjátszócsoportja Tamási Áron: Vitézlélek (rendezte Gazda József és Molnár János) darabjával lépett a világot jelentő deszkákra nagy sikerrel. Másnap a Sárospataki Református Gimnázium SOHA színjátszóköre Mikszáth Kálmán: A jó palócok című novelláiból mutatott be színvonalas előadást (rendezte: Csákiné Győri Beáta Éva). A színházi produkciók sorát a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad előadása koronázta Madách Imre: Az ember tragédiája című darabjával (rendező: Molnár János), amelyet állva tapsolt a közönség. Augusztus 20. lévén, az előadás végén a közönség a magyar és székely himnusz eléneklésével tisztelgett az államalapítás évfordulója alkalmából.
Emléktábla-avatás
A diákszínpad ötvenéves „születésnapját” emléktáblával jelölték a líceum falán. Az avatóünnepségen Bede Emese aligazgató elmondta: nagyon szeretné, ha továbbra is fennmaradna a diákszínjátszó mozgalom hagyománya az iskolánkban, hiszen ez mindenkinek csak jó, a diákok önbizalmat nyernek, határozottabban, magabiztosabban lépnek fel adott helyzetekben az élet bizonyos területein, gazdagítják az iskola hírnevét a számos színjátszó fesztiválon elért sikerekkel. A román tagozat nevében Șerban Daniela aligazgató szólt elismerő szavakkal az esemény jelentőségéről. Berecki Árpád, a Pokolsár Egyesület elnöke a veterán diákszínjátszók nevében elmondta: „A régi világ – vagy úgy is mondják, hogy az „átkos korszak” – képviselőjeként én is bátran kijelenthetem, mint futballberkekben szokás mondani: „szekeres bajnokság”, hogy a szekeres diákszínjátszás szószólója vagyok. Az előttem levő generációk tanúsíthatják, mekkora öröm volt, ha egyik faluból a másikba való költözködéskor került egy szekér, ami vigye a csomagot és a díszletet, vagy akár egy kotrógép merítője szolgálta ezt a célt, vagy egy fapados vonat, de a szent cél az volt, hogy vigyük a magyar szót olyan helyekre, ahol ritkaságszámba ment, ha magyar szót hallottak a színpadról. Akkor, diákként, lehet, nem annyira tudatosult bennünk, hogy valami olyannak voltunk a művelői, ami nemzetünk fennmaradásáért vívott harc része volt. Gazda József tanár úr ott volt, amikor indultunk. Szekérrel indultunk, alázatosan és hittel, és most 50 év múltán egy robogó vonat vagyunk. Egy olyan magot ültetett el, ami mély gyökeret eresztetett, és mivel méltó utódot talált Molnár János tanár úr személyében, van aki ápolja, öntözze, éltesse ezt az 50 éves fát, amely mindig virágban van. Köszönet tehát Gazda tanár úrnak, hogy általa részesei lehettünk annak a szolgálatnak vagy nevezhetjük küldetésnek, amit diákszínjátszóként abban a nehéz korszakban átéltünk. Biztos vagyok abban, hogy mély nyomot hagyott sokunkban, még most sem tudunk szabadulni ebből a varázskörből, de nem is akarunk. Köszönet az ötletgazdának és a kivitelezőknek ezért az emlékplakettért, ami méltó emléket állít egy gyönyörű, emlékekben, élményekben gazdag, sokunkban életre szóló életperiódusnak.”
Ambrus Édua, az iskola XI. osztályos tanulója diákszínjátszó társai nevében szólt az egybegyűltekhez. Mint elmondta: a színjátszás számtalan élménye mellett megtanulták, mit jelent csapatban, egy közös célért küzdeni, együtt ügyelni, majd örülni a sikernek.
Akik a Diákszínpadon kezdték
A kovásznai líceum diákjai közül az elmúlt 50 év alatt közel négyszázan vállaltak összesen mintegy hétszáz szerepet a diákszínjátszó mozgalomban. A volt diákszínjátszók közül Albu Annamária, Bajkó Edina, Barti Lehel András, Bede Kincső, Debreczi Kálmán, Gaál Gyula, Gazda Zoltán, Incze Ildikó, Kicsid Gizella, Kozma Attila, Lung László-Zsolt, Molnár Célia, Molnár Gergely és Zorkóczy Zenóbia választották a művészi pályát.
Az elhunytakról is megemlékeztek
Szombat délelőtt a kovásznai központi temetőben Balogh Zoltán esperes, a Kovászna Központi Református Egyházközség lelkésze rövid áhítatot mondott a Diákszínpad elhunyt tagjai emlékére. Ezt követően koszorúkat helyeztek el Gazdáné Olosz Ella textil-művész, a diákszínpad egykori díszlettervezője, valamint Antal Ibolya, Deák Ferenc (Ferkó), Elekes Elemér, Gecse Albert (Berci), Király Hajnal, Koszti Csaba János, Kovács János, Szurkos István és Veress Annamária sírjánál.
