Ugyanis identitáskeresés volt az alkotási folyamat meghirdetett ösztönző kiindulópontja. A fogalmat a művészek igyekeztek síkban, térben szabadon értelmezni. Talán legszemléletesebb példájába botlunk mindjárt a terem bejáratánál, Majoros Áron Zsolt rozsdás fűrészlapokból kialakított tájkompozícióját látva. Miként alakulhattak krómozott, keretezett, korábban formatervezett galériák kényelmes közegéből – a Malomkertbe kerülve – rozsdás, zajos hegyvonulatokat idéző szerkezetté? Vagy hogyan ötvözi Sárosi Mátyás emberi szerveket növényi rostokkal, hogyan vegyítette az elemeket aprólékosan kidolgozott kompozícióján, mígnem azonosíthatatlan hibridlénnyé alakult? Az azonosságkeresés, úgy tűnik, nem ismer határokat. A megadott témát a tizennyolc alkotó különféle műformákban, akár az abszurdum határait feszegetve fogalmazta meg grafikában, festményben, szoborban, installációban, performanszban.

A Vargha Mihály szobrászművész által kezdeményezett közös alkotás a magyarországi Tolna megyei Miszla-Art nyári alkotótáborának székelyföldi testvérrendezvényévé alakult az idén. Uszkay Tekla művészettörténész, a tábor társszervezője üzenetében kiemelte, hogy olyan művészeket hívtak meg közös alkotásra, akik elsősorban nem a politikai törésvonalak mentén határozzák meg magukat, inkább a helyi nevezetességek, népművészeti kincsek, koncertek, beszélgetések az inspirációs forrásaik.

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója megnyitóbeszédében elmondta, hogy egy alkotótábor olyan, mint papoknak a lelkigyakorlat. A művészek kibeszélik, megvitatják a művészet helyzetét, a motívumkeresés dilemmáit, közben megerősödnek és gyönyörűeket alkotnak. Egyben városunk képzőművészeti gyűjteménye is gazdagodik, tette hozzá, ugyanis a festők, grafikusok két-két alkotást, a szobrászok egy-egy plasztikát adományoztak a Székely Nemzeti Múzeumnak.