Nem lehet a tavaly őszi energialiberalizációra és az idén február végén kitört háborúra fogni, hogy Romániában megint szorul a hurok, itt a legmagasabb az infláció, a költségvetési hiány, az államadósság és a bizonytalanság. Erről bizony a hazai politikai osztály tehet, amely az elmúlt években túlpörgette a gazdaságot, most pedig, mikor kifulladóban van, nem tudja, hogy mihez kapjon. 2017-től nyakra-főre azzal dicsekedtek az ország vezetői, hogy a földrész legnagyobb gazdasági növekedését produkáljuk, ám ez a jólét főként rajtuk látszott meg, mert sem az egészségügy, sem az oktatás, sem a szállítás helyzete nem javult, hogy csak a legfájóbb pontokat említsük.

Ellenkezőleg: a koronavírus-járvány megmutatta, hogy milyen rosszul állunk valójában. Hiszen sokkal több halottunk volt (a fertőzésen kívül), mint más európai országoknak, és az élők állapota, az ő ellátásuk is romlott; a gyermekeknek nem tudott egyenlő hozzáférést biztosítani az állam az online órákhoz, és ezt még a kozmetikázott vizsgaeredmények sem takarják, a közúti és vasúti közlekedés fejlődése pedig mindig csak a jövőben várható. És minden más ágazatban hasonló volt a helyzet, mikor beütött két másik csapás, az energiaínség és a háború. Tartalékunk nincs, és a gondoskodási szándék is csak nyilatkozatokban létezik.

De kilóg a lóláb: érezni, hogy a kormánypártok nem megoldást akarnak, hanem pénzt, sokat, a maguk céljaira, miközben a lakosság gondjait letudnák holmi alamizsnaosztással. Íme, egy friss példa: az energiaszállítók egyesülete kiszámolta, hogy az állam bevételei az idén 43 milliárd lejjel emelkednek a megnövekedett energiaárak következtében – és a politikusok sokallják, hogy ebből nem az eredetileg becsült 6–9, hanem 16–20 milliárdot kell visszatéríteni a lakosságnak a plafonálással és kompenzálással. Lenne persze más út is: például a Németországé, amelynek ugyan kisebb gazdasági növekedése volt a járvány előtt, mint nekünk, ám az éves költségvetéseit nem az EU-ban maximálisan megengedett hiánnyal zárta (mint a dübörgő Románia), hanem többlettel, és így a járvány alatt és most is segíteni tudja a polgárait – nem ám 25 banis benzinár-támogatásokkal és 125 lejes élelmiszerjegyekkel, hanem adócsökkentésekkel. Ennek következtében az állami bevételek is alacsonyabbak lesznek, de az infláció és a társadalmi feszültség is.

A román politikusok viszont – mérhetetlen pénzéhségükben – ebben az általuk leszegényített országban is adóemeléseken és új adókon törik a fejüket, és amíg ez marad a hozzáállásuk, addig hiába is cserélgetik a minisztereket: fikarcnyit sem fognak csökkenni a nehézségeink.