Markal, Mátyás király hírhedett udvari bolondja többek között azzal múlatta idejét, hogy ami bolondságot látott és tapasztalt, egy könyvbe följegyezte, hogy emléke ne vesszen az emberi butaságnak.
Történt pedig egyszer az, hogy Mátyás királyhoz egy szerecsen jött látogatóba. Ez a szerecsen addig magasztalta a hazájabeli lovakat, mígnem a király lóvásárlással bízta meg, s ezer forintot adatott neki. Markal ezt a cselekedetet is fölvette a bolondságok lajstromába.
A szerecsen útra kelt, a király meg egy napon felütötte Markal könyvét, s a bolondságok között ráakadt a maga cselekedetére. Magához parancsolta Markalt.
– Hát te bolondnak tartasz engem? – kérdezte, és haragosan rácsapott a könyvre.
– Én felségedet bolondnak nem tartom – felelt Markai –, de úgy vélem, hogy ezt a cselekedetet jogosan vettem föl a könyvembe, mert az a szerecsen soha meg nem fog jönni a lovakkal.
A király eltűnődött a válaszon.
– Jól van – mondta aztán –, de hátha a szerecsen mégis meghozza a lovakat?
– Ha ezt teszi, akkor felséged nevét kitörlöm, s helyébe a szerecsen nevét írom.
