Ezért bír nagy súllyal az, hogy az augusztus 24-én lezárult negyvenhárom napos közvita során, amely a két oktatási törvénytervezet (közoktatási és felsőoktatási) véglegesítését szolgálja, milyen jobbító módosítások kerültek be a jogszabályokba, amelyeknek jó néhány cikkelyével már indulásból nem értettek egyet szakmai körökben. És emiatt kellene komolyan vennie Sorin Cîmpeanu oktatási miniszternek azokat az észrevételeket, amelyeket – politikai színezet nélkül – száz hazai értelmiségi, köztük írók, egyetemi tanárok, orvosok, volt oktatási miniszterek fogalmaztak meg nyílt levélben. Ehelyett a tárcavezető nemes egyszerűséggel érdekcsoportnak nevezte őket, és első látásra visszautasította a levél iktatását, amivel újabb értelmiségi rétegek és politikusok felháborodását váltotta ki, ezért sebtében meggondolta magát, és augusztus 24-i dátummal iktatta a beadványt, ugyanakkor azt javasolta az aláíróknak, a közvita meghosszabbításáért forduljanak a parlamenthez.

A nyílt levélben az aláírók a közvita meghosszabbítását kérik, és megfogalmaznak egy sor módosító javaslatot, köztük a legtöbbet az országos záróvizsgákkal kapcsolatban, amelyek szerintük a tervezett formában akadályozzák a kísérletező, szabad és kreatív gondolkodás fejlesztését, ehelyett a minden diákra egységesen szabott elvárási rendszert erősítik még a jelenleginél jobban. Ha ez megvalósulna, az érettségi egy gépjárművezetői vizsga teszteléséhez hasonlítana, amely szakiránytól függetlenül egységes mindenki számára – fogalmaznak.

A nyílt levél aláírói úgy vélik, a nemzeti identitás megőrzéséhez hangsúlyt kell fektetni a román nyelv oktatására – amivel egyet is lehet érteni, hisz a romániai magyar nemzeti kisebbség is folyton az anyanyelvű oktatás biztosításáért harcol, igaz, folyamatos politikai ellenszélben –, kiállnak amellett, hogy az elméleti, vokacionális és szakoktatás vizsgarendszerében megkülönböztetett követelmények legyenek, minden tantárgy esetében alkalmazható legyen a jegyrendszer, a nyolcadikos vizsga, az érettségi és a kilencedikes felvételi maradjon a jelenlegi formában, és határozottan elutasítják a Tanulók Háza intézményi hálózat átszervezését, amely szerintük ennek felszámolásához vezethet.

A törvénymódosító javaslatok mellett egy sor kérdést is megfogalmaznak a Sorin Cîmpeanu által érdekcsoportnak nevezettek, ezek legtöbbjében éppen azt kérdőjelezik meg, amiért a két új törvény születik. Mindkettőnek az igazi reformot kellene szolgálnia, aminek a végeredménye a gyengébb tanulók felzárkóztatásában, a közepesek készségeinek fejlesztésében, a tehetséggondozásban, az egyetemek nemzetközi szintű besorolásában, a kutatás bővítésében kellene megjelennie. Ha nem ez történik, akkor nem csupán helyben toporgunk, hanem még jobban lemaradunk a cél felé araszolásban, ami nem más, mint értékkövető, versenyképes fiatalok kinevelése.