Mindezeket Ferenczy Miklós nyugalmazott református esperes, a hagyaték gondozója mondta el, aki Deák Botond helybeli református lelkipásztor meghívására harmincnál több munkát mutatott be a gazdag életműből: mintegy 13 ezer rajz, 2000 fametszet, 150 olajkép és akvarell maradt fenn, ez pedig a 149. kiállítás belőlük, amelyet szinte a művész születésnapjára (augusztus 26-a volt) időzítettek. Az életpálya mellett – nem volt sima útja az érvényesüléshez, a 30-as évek elején Budapesten tanult mérnökként is munka nélkül maradt Kolozsváron, ahol Reményik Sándor költő és Kós Károly karolja fel, utóbbi indította el a fametszés felé is – Ferenczy Miklós a kiállítás anyagát is ismertette, végigvezetve a közönséget Gy. Szabó Béla különböző korszakain és (az Európa nyugati partjaitól Kínáig terjedő) útjain, végül pedig két, 1962-ben, illetve 1955-ben készült szénrajzot is a rétyieknek ajándékozott: a Nyír egy részletét az egyházközség, egy aratási jelenetet a községháza kapta.

A sportcsarnokban egyébként Kovács Lajos helybeli műkedvelő festményeiből-faragásaiból is berendeztek egy falat, és a kézművesvásár is itt kapott helyet. A községi napok műsora igen gazdag volt: a fúvósok, hagyományőrzők és testvértelepülési küldöttek hozzájárulásával szép megemlékezést tartottak a Nyír szélén álló világháborús emlékműnél, a szabadidőpark színpadán pedig felléptek a helybeli gyermekek és felnőttek is, bemutatót tartottak az önkéntes tűzoltók, mindkét napon istentiszteletet tartottak – vasárnap az új kenyeret szintén Ferenczy Miklós áldotta meg –, esténként pedig természetesen volt mulatság is. Oldott, derűs hangulata volt a rendezvénynek, valóban közösségi ünnepet tartottak Rétyen.