A kisebbségi kérdésekkel foglalkozó hatóságokat jelenleg azoknak a kihívásoknak az azonosítása foglalkoztatja, amelyekkel a világjárvány utáni gazdasági válságban Románia valamennyi polgára szembesül – közölte Laczikó Enikő A sokszínűség kezelése válsághelyzetben című kerekasztal-beszélgetésen. Rámutatott, hogy a romániai kisebbségeket a világjárvány több szempontból is érintette, többek között korlátozottan fértek hozzá információkhoz az anyanyelvükön. Az államtitkár elmondta: azért foglalkoznak a válsággal járó kihívások azonosításával, hogy reagálhassanak rájuk, készíthessék el a lehető legpontosabb előrejelzéseket és adhassák meg a lehető legjobb válaszokat a megfelelő közpolitikák révén. Egyik dilemmájuk, hogy egy ilyen közpolitika a válság megoldásához kapcsolódjon-e, vagy a válságtól függetlenül egy helyzet kezelésére összpontosítson. Emlékeztetett arra, hogy a világjárvány idején nőtt az idegengyűlölet, és az állam nem vonta be a kisebbségeket az egészségügyi válság megoldásába. Korlátozott volt a kisebbségek anyanyelvén történő tájékoztatás, és visszafogott volt a hatóságok reagálása is az idegengyűlöletre. 

A Divers Egyesület elnöke, Koreck Mária arról beszélt a rendezvényen, hogy a politikumnak nem a népszámlálási adatokat kell elsősorban figyelembe vennie a kisebbségek helyzetének kezelésekor. A kisebbségek kérdésében a számok nem segítenek, különösen akkor nem, ha ezek a közösségek számszerűen egyértelműen kisebbségek, és a többség dönt róluk. (...) A helyzet minőségi elemzésére van szükség. Ezt az elemzést a többség perspektívájából is el kell végezni: mi a jó, mi az, ami a többség számára értékes. Ez számomra hiányzik – fejtette ki. Lucian Nastasă-Kovács történész, a kolozsvári BBTE oktatója a háborúknak a nemzeti kisebbségekre gyakorolt hatásáról értekezett. Az orosz–ukrán háború és az ukrajnai nemzeti kisebbségek helyzete három panelbeszélgetésnek is témája volt, a vitákon ukrajnai menekültek is részt vettek.

1991 után Ukrajnában nem voltak nyílt etnikumközi konfliktusok, ami lehetővé tette az orosz közösségek zavartalan jelenlétét – hívta fel a figyelmet Radu Carp professzor, a Bukaresti Egyetem oktatója, aki érdekesnek nevezte, hogy Oroszország nem szított etnikumközi konfliktusokat Ukrajnában, a Moldovai Köztársaság jelentős arányban gagauzok lakta déli részében viszont igen. A háború előrehaladtával, az orosz csapatok Odesszához való közeledésével azonban valószínűleg lesznek etnikai villongások – vélekedett.

A Besszarábia Egyesület elnöke, Anatol Popescu a konfliktus utáni Ukrajna nyelvpolitikájáról és az etnikai identitás megerősítéséről beszélt, áttekintve Ukrajna és Moldova történelmi hátterét. Megjegyezte, hogy az ukrán társadalom szovjetmentesítéséről szóló új jogszabályok már hatályban vannak, és „nagyon jól működnek”. Emlékeztetett arra, hogy Ukrajnában több mint 8 millió orosz ajkú lakos él, a románok és a moldovaiak együtt pedig közel 410 ezer fős közösséget alkotnak.

Vincze Loránt szerint történelmi tapasztalat, hogy fegyveres konfliktusok idején a kisebbségek, a kisebb csoportok a legsebezhetőbbek, nekik van a legtöbb veszítenivalójuk. A normalitáshoz való visszatérés után pedig ők lesznek az utolsók, akiknek rendeződik a helyzetük. Az RMDSZ politikusa úgy látja: Brüsszelben a háború továbbra is érzékeny és erős érzelmeket felszínre hozó téma, ami érthető, hiszen Európában ismét háború dúl, emberek halnak meg, városokat tesznek a földdel egyenlővé, milliók kényszerültek otthonuk, városuk, szülőföldjük elhagyására. A szimpátia és szolidaritás mellett azonban szerinte nagyon nehéz racionálisan beszélni arról, ami történik. Elmondta: arra kell felkészülni, hogy ez a háború még sokáig elhúzódik, folytatódik a rombolás, és az áldozatok száma is tovább fog nőni. Leszögezte: Oroszország Ukrajna ellen indított támadását nem lehet megindokolni, nincs olyan érv, ami ezt elfogadhatóvá tenné. Ezzel együtt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a negatív változásokat Ukrajnában és az ukrán társadalomban, amelyeket a háborút megelőzően tapasztalni lehetett a nemzeti kisebbségekkel való bánásmód tekintetében.

„Az alkotmány megváltoztatása, amely kategorizálja a kisebbségeket, az anyanyelvi oktatás és a nyelvhasználat visszaszorítása, a választókerületek átszervezése mind olyan lépések voltak, amelyek miatt a kisebbségek úgy érezték, az ukrán állam ellenük irányuló intézkedéseket hoz. Kétségtelen, Ukrajnának az volt a szándéka, hogy csökkentse az orosz nyelvi és kulturális befolyást, sajnálatos, hogy mindez az évszázadok óta Ukrajnában élő kisebbségek rovására történt meg” –  jelentette ki. Az EP-képviselő szerint erre a problémakörre nem figyeltek eléggé a nemzetközi intézmények, az EBESZ, az Európa Tanács, az Európai Unió vagy az Egyesült Államok, de bízik abban, hogy változni fog ez a hozzáállás. „Nem tudok elképzelni egy olyan háború utáni rendezést, amelynek ne lenne része a nemzeti kisebbségek helyzete. Bármilyen megállapodásban kell lennie egy fejezetnek, amelyben Ukrajna elkötelezi magát, hogy a jövőben a kisebbségvédelmi politikák európai keretben fognak megszületni, betartva az általuk aláírt nemzetközi egyezményeket” – vélekedett.