Tévedett.

A médiasátor szűknek bizonyult, többen a perzselő napon hallgatták az írott és elektronikus sajtó viszonyáról, sorsának alakulásáról nekitüzesedett purparlét, mert a többnyire fiatal vagy a férfikor delén heveskedő tollforgatók és billentyűpityegtetők egymás szavába vágva olyan vehemenciával cibálták és tépték a Mikor nyomja le az internet a nyomtatott sajtót? témát, hogy ha valakinek sikerült egy mondatot befejeznie, annak, bármit is mondott, a tusványosi annalesekben is feljegyezhető sikerélménye lehetett.

Pedig tulajdonképpen tétje sem volt, csak egymás szavába vágósdit produkáltak — mondok egy csúnya szót: — a jelen lévő sajtómunkások. Tétje azért nem volt ennek az egymás szavába csípő eszmecserének, mert — legalábbis szerintem — mindenki számára világos, hogy különösen Erdélyben az írott sajtó, ha arányaiban hátrébb szorul is, ha példányszáma csökken is, párhuzamosan él majd, akárcsak a könyvkiadás, az elektronikus információs forrásokkal, az internetes portálok mellett.

Némileg hazabeszélve mondtam, mondom, hogy a Háromszék hazai olvasóinak zöme vidéken, falun él, életkor szerint középgenerációhoz tartozik, vagy idős, de ezt ellensúlyozza, szerencsésen egészíti ki az, hogy a nagyvilágba szétszóródott fiatalok mintegy összehozzák a két vagy három korcsoportot. Ők többnyire magasabb képzettségűek, s itthon élő szüleikkel, baráti körükkel bővítik, árnyalják egymás érdeklődési körét, s együttesen növelik az olvasótábort.

A mi esetünkben a közölt olvasói számok is reálisak, mert mindenféle állami, ,,pártos" vagy alapítványi támogatás nélkül saját zsírból főzünk, s emiatt igazodni tudunk az egészséges táplálkozási ajánlatokhoz, nem ,,termelünk" és nem osztogatunk ingyen reklámcélú lapszámokat, olvasóink tábora nagyobb, mint az előfizetőké — az ország legkisebb magyar többségű megyéjében a legnagyobb példányszámú napilap vagyunk —, s a lap világhálós változatát, mióta írásaink még a nyomtatás éjszakáján internetre kerülnek, egyre többen olvassák Ausztráliától Kanadáig.

Szóval, szegények vagyunk — de nem csak vízzel főzünk.

Jólesett, amikor ebben a sajtós kavalkádban elhangzott, hogy a papíralapú sajtó oly módon dúsíthatja-építheti-javíthatja a világhálón futtatott témákat, ha jó tollú publicisták önálló, az internetes újság számára írott munkákkal szállnak űri sétára.

Furcsa viszont, hogy ebből az újságíró-tumultusból, tudtommal, senki sem akadt, aki papíron vagy elektronikusan reflektált volna a médiasátorban elhangzottakra, mert a beszélgetők elnyomták ugyan egymást a Mikor nyomja el az internet az írott sajtót? témájú beszélgetésben, de szemelgetni való gondolat azért fennakadt azon a rostán, amelyen például ez a két, törökülésben alkotó újságíró hölgy a médiasátor sarkában a laptopjába beleszitált.